Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Szentségkiszolgálás felnőtteknek - az OLI "útkereső" munkacsoportja
Mit jelent a szentségekre készülés az egyes esetekben? FELNŐTTEK, FIATALOK KERESZTELÉSE. — Minden az imént ismertetett módon történik. Lehetőleg a keresztszülő (bérmaszülő) legyen a „kezes", tehát az, aki segítségére volt a megtérőnek a katekumenátus folyamán. Mindenképpen olyan személy legyen, aki — hitét gyakorolja, — betöltötte 16. évét, — maga is megbérmálkozott már. (OICA 2—3. fejezet; Egyházi Törvénykönyv 874. kánon) FELNŐTTEK, FIATALOK ELSŐÁLDOZÁSA, BÉRMÁLÁSA. — Olyan felnőttekről, fiatalokról van szó, akiket gyermekkorukban megkereszteltek vagy esetleg elsőáldozók is voltak, de a hittel és az egyházzal való kapcsolatuk megszakadt. Most szeretnének áldozáshoz, bérmáláshoz járulni. Mit kell tenniük? Nekik éppúgy meg kell újulniuk hitükben — a katekumenátus jelzett útján —■, mint a keresztségre készülőknek. Ez egyházi előírás (OICA 3. fejezet). (Előfordul, hogy valaki volt elsőáldozó, esetleg bérmálkozó is, de sosem döntött igazán Krisztus és az egyház mellett. Az ilyennek ugyancsak el kell mélyülnie a keresztény életben az egyházi közösség, lelkipásztorok és munkatársaik segítségével. Csak ezután járuljon újra gyónáshoz, áldozáshoz, — lelkipásztorával való megbeszélés szerint.) F1ÁZASSÁGRA JELENTKEZŐK. — Az egyház javasolja, hogy egyházi házasság előtt a jegyesek — ha lehet — rendezzék szentségi életüket, például készüljenek fel gyónásra, elsőáldozásra, bérmálásra (Egyházi Törvénykönyv 1065. kánon; Fám. Cons. 68.) — A szentségekre való felkészülés természetesen ilyenkor is a katekumenátus rendje szerint történik. Vannak azonban esetek, amikor a házasságkötés nem halasztható el. Mi ilyenkor a teendő? A keresztségre, áldozásra való felkészülés ideje ilyenkor sem rövidülhet meg: tehát az ezekre való felkészülés az esküvő utáni időben folytatódik, a katekumenátus rendjének megfelelően. (Ilyen esetekben — ha az egyik fél katolikusnak van keresztelve, a másik fél nincs megkeresztelve, az eskető lelkipásztornak a főpásztortól felmentést kell kérnie a „valláskülönbség" akadálya alól; — ha egyik fél sincs katolikusnak keresztelve, akkor a katolikus esküvő csak a katekumenátus végén köthető, katolikus egyházba térésük után [vö. Egyházi Törvénykönyv 842/1.]. Addig kössenek polgári házasságot; majd készüljenek tovább a keresztségre és az egyházi házasságra.) MEGKERESZTELT FELNŐTTEK ÁTTÉRÉSE A KATOLIKUS EGYHÁZBA. — Olyan személyekről van szó, akik valamelyik nem katolikus keresztény egyházban részesültek a keresztségben, s ehhez az egyházhoz tudatosan csatlakoztak is. Szükséges, hogy a közösség, a kezesek és a lelkipásztor segítségével jól megismerjék és éljék a katolikus hitet, és „teljes szívvel ragaszkodjanak az egyházhoz" (OICA, Áppendix 5). Felkészülésüket lényegesen lerövidíti, ha ismerik az evangéliumot és élik azt. ÉRTELMÜKET HASZNÁLÓ GYERMEKEK KERESZTELÉSE. — Vannak, akik úgy vélik, hogy a gyermekek minden további nélkül megkeresztelhetők. Pedig az egyház előírása szerint a keresztségre éppúgy fel kell készülniük, mint az elsőáldozásra vagy a bérmálásra: hittannal, szentmisére járással... A gyermekeknek is el kell jutniuk — életkoruknak megfelelő szinten a hitigazságok megfelelő ismeretére, s ezek életre váltására, 60
