Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Nyíredy Maurus: Bérmálás után - hogyan tovább?
valamint a keresztény közösségbe kapcsolódásra. Ehhez alkalmasint „többéves" előkészületre van szükségük (OICA 307). SZENTSÉGKISZOLGÁLTATÁS RENDKÍVÜLI ESETBEN ÉS HALÁLVESZÉLYBEN. Természetesen ilyenkor hamarabb ki lehet szolgáltatni a szentségeket, ha a felvevő vágyik arra, hogy Jézusnak adja életét a katolikus egyház közösségében, illetve ha vállalja, hogy a veszély elmúltával kész a katekumenátus elmaradt részeinek pótlására (OICA 279). Nyíredy Maurus OSB BÉRMÁLÁS UTÁN — HOGYAN TOVÁBB? Nem kell különösebben ecsetelni azt a sok feszültséget, keserűséget, tehetetlenséget, amivel a bérmálás szentsége együtt jár. Mindez tükre egész lelkipásztorkodásunknak, illetve hétköznapi keresztény életvitelünknek. Elgondolkodtató tény például, hogy gyakran nagyon nehéz az egyházi előírásoknak megfelelő bérmaszülőt találni, mert akit javasolnak, az vagy elvált, vagy nem kötött szentségi házasságot. Talán abban is van valami, hogy a szentségek liturgiája közül éppen a bérmálásé a legszegényesebb. A különösen fájdalmas tény pedig az, hogy a megbérmált fiatalok túlnyomó többsége a bérmálással befejezettnek tekinti kereszténységének gyakorlását. Ez azt is jelenti, hogy a megelőző évek hitoktatása sem vezette rá erre, továbbá, hogy a keresztény élet mindennapos gyakorlatától már elidegenedett család sem tud és talán nem is akar ebben neki segíteni. Ez a helyzet aztán folytatódik párválasztásában, a házasságkötésében, majd a gyermekek megkereszteltetésénél és nevelésében is. Egyházunkban mintha a megkeresztelt ateisták, közömbösök „újratermelése" alakulna ki. Azt szoktuk mondani, hogy hazánkban a II. Vatikáni zsinat a liturgia gyakorlatában valósult meg. Ha a szentségkiszolgáltatást követő helyzetet nézem, attól tartok, hogy még ott sem. Második éve működöm egy körülbelül negyvenezres város plébániáján. A városban a rendelkezésre álló adatok szerint a katolikusok száma tizenhatezer körül van. A többiek reformátusok, illetve egyik egyházhoz sem tartoznak. Erőteljesen működnek a Jehova tanúi, baptisták is akadnak. Az értelmiségre hat a New Age gondolatvilága, ha nem is így nevezik, vagy nem is tudják, hogy erről van szó. A vasárnapi szentmiséken a katolikusok részvétele alig éri el a ma már megszokott 10 %-ot. A hittanosok száma az általános iskolákban emelkedőben van, a gimnáziumban minimális. Tavaly bérmálás volt. Alsó korhatárként a főpásztor a 13. életévet jelölte meg, illetve az általános iskola 7. osztályát. Városunkban évek óta nem volt bérmálás. A gimnáziumban is ebben az évben kezdődött a hitoktatás. Az első hittancsoportban negyvenhatan jöttek össze. Voltak köztük olyanok, akik azért több-kevesebb rendszerességgel tanultak hittant, de olyanok is, akik sem megkeresztelve, sem elsőáldozók nem voltak. Egyéves hittan tanulás után ketten megkeresztelkedtek, tizen elsőáldozók lettek, és huszonötén bérmálkoztak. A lemorzsolódás a tíz elsőáldozó gimnazistánál volt számomra legfeltűnőbb. Többszöri személyes meghívás ellenére sem folytatták a hittant, liturgián soha nem lehetett őket látni. Ebből a csoportból ketten maradtak rendszeres kapcsolatban a közösséggel. Ez a tény vezetett arra a gondolatra, hogy valahogyan fel kellene venni a tavaly megbérmáltakkal a kapcsolatot. Végülis több, mint ötven 13 éves, illetve ennél idősebb fiatal bérmálkozott. Mi lehet velük? 61
