Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Szentségkiszolgálás felnőtteknek - az OLI "útkereső" munkacsoportja

egész közösséggel. Ez jelezte, hogy Jézussal egyesülten akar élni az egyház közösségében, és hogy részt vállal Jézus megváltó keresztáldozatában.

— A szentségek vételével a „hitjelöltek" az egyház felnőtt tagjává lettek. De az ezutáni időszak is a katekumenátus része volt. Az újonnan megkereszteltek kezeseik, kereszt- szüleik segítségével az egyház felnőtt tagjaiként ekkor tették „első lépéseiket". Ettől kezdve vettek részt teljes joggal az egyház minden liturgiáján és járultak rendszeresen áldozáshoz stb.

A felnőttek szentségei napjainkban

Az egyház mindig tanította, hogy a szentségek jelek, amelyek a hívő embert egyesítik Krisztussal és az ő közösségével, az egyházzal. Ezért csak mélyen hívő emberek részesülhetnek a szentségekben: akik egyesülni akarnak Jézussal és az egyházzal. Évszázadokon át ezt nem kellett külön hangsúlyozni — természetes volt.

Napjainkban az egyház fontosnak látja, hogy a papoknak, a híveknek és megtérőknek újra kijelentse: a szentségekhez csak azok járulhatnak, akik erre jól felkészültek, akik az egyház közösségében jézusi életet akarnak élni. (Vö. Egyházi Törvénykönyv 843/2; 851; 889; 913. kánon stb.)

Meddig tart a felnőttek felkészülése a keresztelésre, áldozásra?

A Jézushoz való megtérés nem csupán egyetlen elhatározás vagy fellángolás kérdése, hanem megkívánja szívünknek és életünknek átalakulását, s a jézusi élet begyakorlását. Ez hosszú folyamat. (Vö. OICA 307,19,20,50) Az egyház újra előírta, hogy a felnőttek, sőt a gondolkozásra már képes gyermekek is úgy készüljenek a keresztelésre, az áldozásra, a bérmálásra, amint az egyház első korszakaiban, vagyis a katekumenátus által. (Erre külön egyházi rendelet jelent meg, az Ordo Initiationis Christianae Adultorum (OICA; vö. ETK 851/1.)

Kik „érettek" a szentségek vételére?

Akik a katekumenátus során

— megismerték Krisztus tanítását,

— hittel elfogadták, és mindennapi életükben törekszenek azt életre váltani (imádkoznak, gyakorolják a felebaráti szeretetet, készek tanúságot tenni hitükről),

— élő kapcsolatban állnak az egyház közösségével, amelynek tagjai közé akarnak lépni. Mit kell tenni egy felnőttnek, fiatalnak, ha meg szeretne keresztelkedni, vagy áldozáshoz, bérmáláshoz szeretne járulni?

— El kell döntenie, hogy szeretné-e komolyan megismerni Jézus tanítását, életformáját: akar-e Jézus örömhírének alapján új életet kezdeni?

— Jelentkeznie kell egy plébánián vagy lelkipásztornál, hogy kérje a szentségeket.

— A katekumenátus (imént ismertetett) útján, a keresztény közösség, a lelkipásztor és lehetőleg egy „kezes" segítségével el kell mélyülnie a jézusi életformában, meg kell ismerkednie a hit igazságaival (rendszeres tanulás által), és be kell kapcsolódnia az egyház életébe.

— A katekumenátus akkor fejeződik be, amikor valaki megérett a szentségek vételére. Erről az egyház lelkipásztorai döntenek (vö. Egyházi Törvénykönyv 20; 50. kánon).

(Lehetséges, hogy amikor valaki a szentségeket kéri, már ismeri a Szentírást, imádkozik, jézusi életet él. Ilyenkor a katekumenátus természetesen megrövidülhet).

59