Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - László Tamás - László Edit: A Házas Hétvége útja és törekvései
Beszélgetésekben sokszor éri az a vád a Házas Hétvégét, hogy miért csak az ún. „jó" házasságokkal foglalkozunk. Sokan kirekesztésnek érzik ezt a meghatározást és így „luxusnak", feleslegesnek a mozgalmunkat. A kételkedés eloszlatására álljon itt néhány gondolat. Álmunk valójában az, hogy eljussunk minden házaspárhoz. Ez a jelenlegi növekedési ütemünk mellett, a korlátáinkat figyelembe véve, lehetetlen vállalkozás. E felismerés eleve türelemre és az erőink koncentrálására int bennünket. Ez az egyik oka, hogy miért szeretnénk mozgalmunknak ebben a kezdeti szakaszában a „jó" házasságokra koncentrálni. Bár a „jóról" is mindig kiderül — mint ahogyan a miénkről is szomorúan állapítottuk meg —, hogy van még mit javítani rajta. A meghíváshoz mindig hozzáteszünk még egy félmondatot: olyan párokat hívunk meg, akik hajlandók a házasságukon dolgozni. Ä krízishelyzetben lévő párok sokszor már túl vannak ezen a ponton. Magyar statisztikai adat, hogy minden harmadik házasság válással végződik. Meggyőződésünk — e szomorú adat ellenére —, hogy szinte nincsen olyan házasság, amelyik nem a boldogság reményével indul. Azt persze tapasztaljuk, hogy az elkötejeződés sok esetben mennyire bizonytalan és visszavonásra kész. Ezért a hangsúlyt a krízishelyzetek megelőzésére helyezzük. Azt reméljük, hogy a kölcsönös elfogadásban és az egységük megvalósításában állandóan gyarapodó párok képesek feldolgozni a különbözőségük és az élet eseményei okozta krízishelyzeteket. A konfliktusoktól, az emiatt érzett szenvedéstől persze senki sem tud megmenekülni (sőt, mi azt mondjuk, hogy ha nincs vita a házasfelek között, az baj, mert ez általában közömbösséget takar), ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy érzéseik feltárásával kíséreljék meg a párok a vitáikat felvállalni és megoldani. Tapasztalatunk az, hogy ez az esetek nagy többségében sikerül is. Hisszük, hogy Isten terve a házasságról jó, és ezt minden Hétvégén meg is tapasztaljuk. Ha igazán hiszünk abban, hogy egy férfi és egy nő találkozása, közös élete az Isten lényegének kifejeződési lehetősége (Tér 1,27), akkor azt is hinnünk kell, hogy minden házasság rendelkezik az összetartozást, belső növekedést segítő erőforrásokkal. Célunk az, hogy ezt megmutassuk a házaspároknak, s hogy ennek a belső karizmának a felfedezésében, tudatosításában, erősítésében segítsük egymást. Vagyis a Házas Hétvége a megelőzésen túl az önsegítésre helyezi a hangsúlyt. Egy házassággal, házaspárokkal foglalkozó szakember (pszichológus) a Házas Hétvége erejét, hatását abban látta, hogy míg a Házas Hétvégén az előadók és a résztvevők egyenrangúak, addig a pszichológus, a családvédelmi tanácsadó — helyzete miatt — eleve fölérendelt viszonyban van a házaspárokkal. Ez az alá-, fölérendeltségi viszony legyőzendő akadályt jelent a két fél számára. Az egyenrangúság viszont nagyban hozzájárul a bizalom légköréhez. Tapasztalatunk az, hogy a Házas Hétvége által felkínált életstílus: az érzésközpontú személyes dialógus állandó fenntartása, a szeretetünk — benne a testi kapcsolatunk — életkortól független folyamatos építése, és a közös, házaspári imádság „lélekre szabott" formáinak gyakorlása elegendő lehet — az alapvető jószándék feltételezésével — ahhoz, hogy nyugodtan mondhassuk: „valakit szeretni annyit jelent, mint hogy vele együtt szeretnénk megöregedni". . Az előzőekben vázolt programok mellett új terület lenne a Családos Hétvégék tartása. Itt a fő cél az egész család összetartozásának az erősítése, a szülők és a gyerekek közötti kapcsolat új alapokra történő helyezése. Ezt a programot esetleg más lelkiségi mozgalmakkal közösen, velük társulva szeretnénk megvalósítani. A missziós parancs teljesítése a Házas Hétvégében 53
