Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bührer, Maria - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az elváltak és az egyház
A Házas Hétvége lelkiségi mozgalmon belül sajátos keresztény közösségszervezési és -vezetési modellt igyekszünk megvalósítani, melyben az egyes személyek, párok identitása természetesen simul bele a közösségbe, s ahol a kommunikáció egymás között állandó és mély — nemcsak fentről lefelé és viszont, hanem horizontálisan is —, vagyis egyszerre hierarchikusan és demokratikusan áramlik az információ a legszemélyesebb vonatkozásoktól a nagyobb döntésekig. Közösségszervezésünk lényeges eleme az egészséges erőmegosztás. A feladatokkal együtt jár a felelősség egymás erősítése, szolgálata. Közösségünk alapelvévé a kölcsönös bizalmat tesszük, ebben a légkörben identitásunk erősödő önbizalmat jelent. üi Tízéves magyarországi működés után azt érzékeljük, hogy mozgalmunk polgárjogot nyert az egyházban. A mozgalom születésekor garanciát jelentett a papság és hívő közösség egymásratalálása egy konkrétan megfogalmazott — és valóban égetően fontos — cél megvalósítása érdekében. Az egyház erkölcsi és tanítói tekintélye, valamint a hívő közösség lendülete egyszerre hat és növeli a közösséget. Érvényesül a szubszidiaritás elve: a házasság szentségét a házasfelek szolgáltatják ki egymásnak, az egyház tanúja ennek, ezért helyes út, hogy a házasság megújításában és egységük kiteljesítésében ugyanezen a nyomon haladjunk, vagyis házaspárokként nekünk kell kezünkbe venni a sorsunkat. Égymás iránti felelősségünkre az egyház csak figyelmeztethet, de nem vállalhatja azt át. Itt fogalmazzuk meg a választ arra a kérdésre, hogy miért van szüksége ennek a mozgalomnak a papokra: egyrészt azért, mert bizonyos gondolatokat a pap mondhat ki igazi erkölcsi, tanítói súllyal, ugyanakkor az egyház tanújaként elengedhetetlenül fontos a jelenléte a házassági fogadalmunk megújításakor. Másrészt ez alkalom a papjaink számára is, hogy a házaspárok inspirációjával, velük együtt haladva ők is megújuljanak papi életükben, közösségükkel való kapcsolatukban. Úgy látjuk, hogy a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom — sok más lelkiséghez hasonlóan — egy napjainkban csírázó, lassan kibontakozó evangelizációs folyamat részét alkotja. E folyamat kiteljesítése mindannyiunk: a papság és a hívek közös felelőssége, és nagyon hiszünk abban, hogy a Házas Hétvége Katolikus Lelkiségi Mozgalom által felkínált személyesebb kommunikáció valóban segíti az egyházat ebben a folyamatban. Katolikus-keresztény közösségszervezés, -vezetési modell Maria Bührer AZ ELVÁLTAK ÉS AZ EGYHÁZ Bár sokáig nem akartuk tudomásul venni, most már nem lehet távoltartani az egyház tudatától: a templomban kötött házasságok is zátonyra futhatnak. Az egyházközségekben úgy hallgattak az elváltakról, mintha nem is léteznének, s így is kezelték őket. Csak az utolsó évtizedek folyamán vették tudomásul, hogy az egyházi házasság nem mágikus védőpajzs, nem garancia arra, hogy a házasság a halálig fog tartani. Végre eljutottunk annak a tudatára is, hogy az elváltak is Jézus egyházához tartoznak, hogy senkinek sincs joga elítélni őket, sőt a hivatalviselők és az egész közösség feladata az elváltakkal való törődés. A felfogásnak ezt a változását tükrözik például az 1982. évi svájci szinódus 54
