Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az egyházmegye az emberek szolgálatában. Hans Pfügl interjúja dr. Frank Zak nyugalmazott Sankt Pölten-i megyéspüspökkel

tűk végre, azonban nagy részüket megvalósítottuk. A határozatokat messzemenően pozitívan fogadták, s ezt különösen is a világiak közreműködése mutatta meg.

Az egyháznak az emberekkel szemben teljesített szolgálata, ahogyan azt a Vatikáni zsinat látta, s az egyházmegyei szinódus kifejtette, hármas: az igehirdetés, a liturgia és a diakónia. Különösen a liturgia terén történt sok minden, például a szentségi pasztoráci- óban vagy az Eucharisztia jobb megértésében. Ezért még ma is nagyon hálásak az emberek. Ebben nagy ajándékot kaptunk a Vatikáni zsinattól.

Az egyházmegyei szinódus kívánsága volt az is, hogy telepítsünk le az egyházmegyében egy szemlélődő rendet. Ezt aztán a világi hívek különböző mozgalmainak a jelentős segítségével, mint például a Katholische Männerbewegung (Kat. Férfimozgalom) a jeu- tendorfi Kármelben meg is valósítottuk.

HP: A szinódus másik súlypontja a diakónia volt. Sőt, olyan hangok is voltak, hogy a szinódus nagy ösztönző ereje volt a megújulásnak.

FZ: Isten szeretetét a gyakorlati életben kell megvalósítanunk. Hatásának érződnie kell a legalsó szinten is, az egyházközségben. Ezért van az, hogy a Karitász-mozgalmat erősebben lehorgonyoztuk az egyházközségekben. Minden plébánián kell lennie valakinek, aki felelős a Karitász-munkáért, aki együtt dolgozik az egyházmegyei Karitásszal. Ez az elkötelezettség persze okozott problémákat is, ezeket az egyházmegye maga nem tudta megoldani. Elsősorban a fogyatékosok, a társadalom gyengéi érdekében vettük fel a kapcsolatot a tartományi kormánnyal. S meg kell mondanom, igen jó együttműködés alakult ki az egyházmegye és a tartomány között.

HP: A szinódus megítélésében mégis kicsengett a szavaiból, hogy a megvalósításában vannak még hiányosságok. Melyek ezek?

FZ: Bármennyire örülök is a világiak aktivitásának, ezen a téren még mindig nagy hiányokat kell pótolnunk. Még sokfelé kevesen értik meg azt, hogy a keresztény világiak nem csupán részesülnek az egyház lelki gondozásában, hanem maguknak is ki kell venniük a részüket az egyház küldetéséből. Megkeresztelt és megbérmált keresztényként az ember mindazért felelős, ami az egész egyházban történik. Ez a megértés már messzemenően tapasztalható a különböző tanácsok munkájában: egyházmegyei szinten a papi szenátusban, a lelkipásztori tanácsban, a világiak tanácsában, de plébániai szinten is az egyházközségi képviselőtestületben. Ma már nem tudom elképzelni a lelkipásztori munkát az egyházközség képviselőtestületének segítsége nélkül. A népegyház már nagyon nagy utat tett meg a közösségi egyház felé. A jövőben ennek még jobban fel kell élénkülnie. Szükség van azonban a katekézis új szemléletére is, hogy miképpen éri el az evangelizáció a felnőtteket. Az oktatási központ mellett ezt a célt szolgálja az egyházmegye újságja, valamint a Katolikus Akció a legkülönbözőbb mozgalmakon keresztül. Ezek az intézmények már benne vannak a felnőttek képzésében.

Igen nagy gond azonban a papi utánpótlás, már csupán a szinódus határozatainak a megvalósítása érdekében is. Kevés a káplánunk, s ezt különösen is megszenvedi az ifjúság. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit tudunk tenni a jövőben azért, hogy növekedjék a papi utánpótlás. Ez igen nagy gondom.

Azt is megkérdezem magamtól, hogy folytathatjuk-e a képzésnek eddigi útját, vagy új utakat kell keresnünk. Véleményem szerint nagy bátorság kell ahhoz, hogy új utakon járjunk. Bár kényes a kérdés, én mint püspök is mindig síkra szálltam azért, hogy fontoljuk meg a „viri probati", tehát a próbát kiállt nős férfiak papságra bocsátását. Ma is megismétlem a kérdést, vajon a helyzetet látván nem kényszerül-e az egyház mégis új lépésekre. Nem szabad becsuknunk a szemünket a nagy problémák láttán.

HP: Püspök Úr már évtizedekkel ezelőtt fölvetette ezt a témát. Azonban csak nagyon vonakodva reagáltak rá. Az állandó diakónusok kérdésében az egyházmegye az éllovas szerepét töltötte be.

46