Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Mocsári Gabriella: Az elutasítottság
ni. Ő már most szeret és elfogad, és annál jobban, mint ahogy ebben a pillanatban szeret, nem szerethet. A Biblia több olyan emberről ír, akinek lelkét megtámadta az elutasítottság. Steve Hepden könyvében elemez egy ilyen esetet. Jonatánnak, Saul fiának volt egy fia, Mefi- bóset. A neve azt jelenti: szégyen. Családjából mindenkit megöltek. Menekülés közben mindkét lábára megbénult. Minden földjét elvették, és őt Lo-Debarba száműzték. Ennek a helynek a neve azt jelenti: meddő. Egyszer hívatta Dávid. Mefibóset nem tudta, miért. Volt oka félni, hiszen lehetséges trónkövetelő volt. Félt, hogy Dávid talán megöli. El kellett döntenie, hogy Lo-Debarban maradjon-e, vagy elmenjen a királyhoz. (Itt Steve Hepden párhuzamot von az elutasított emberekkel, akiknek tudata alatt valójában rendkívül kegyetlen az istenképük, félnek, hogy Isten megöli őket. Éppen ezeknek az embereknek kell Isten szeretetéről beszélni.) Mefibóset végül is elmegy a királyhoz. A király nem öleti meg, hanem visszaadja minden földjét. És még valamit mond neki: „Ne félj. Mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled. Mindenkor az én asztalomnál fogsz enni." Mefibóset így felel: „Én egy döglött kutya vagyok. Miért tekintettél rám?" Ennyire lésújtó képe volt önmagáról. Azt hiszem, Isten is azt mondaná, ha odamennénk hozzá: Ne félj. Mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled. Az elutasított embernek az a legnehezebb, hogy ki merjen lépni saját Lo-Debarjából. Ki merjen lépni saját elutasítottságából, maga és mások iránt érzett gyűlöletéből. Mefibóset béna volt, nem tudott járni. Lehet, úgy érezzük: annyira sérültek vagyunk, hogy nem tudunk kilépni saját Lo-Debarunkból. Az elutasítottság megbénít és elhomályosítja az ember látását. A legnagyobb sötétségben is léphetünk Isten felé. Szembeszállhatunk a minket körülvevő sötétséggel. Jézus azt mondta: egy mustármagnyi hit elég ahhoz, hogy nagy hegyeket elmozdítson, ő azokra a hegyekre gondolt, amit a bűn épített fel, vagy mai teológiai szó- használattal a strukturális bűnökre, amit sokszor nem mi hoztunk létre, csak szenvedünk tőlük. Amikor Mefibóset már a király asztalánál ült, nem látszott, hogy béna. Senki sem volt ezen a világon olyan elutasított, mint Jézus, ö a kereszten a mi elutasítottságunkat is magára vette, amikor felkiáltott — Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? ő életében és halálában is azonosult az elutasítottakkal. Isten magára hagyta őt bűneinkért, azért, hogy mi soha ne legyünk elutasítva. „Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, és az Úr házában lakozom örökkön örökké. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy." „És leszek néktek atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr." (Vö. Zsolt 23,4—6; 2Kor 6,18.) Szerkesztőségünk mindenekelőtt azokkal a kéziratokkal foglalkozik, melyeket a közreműködő szerzők felkérésre írnak. Az önként jelentkezőktől kérjük, hogy tervezett írásaikat, illetőleg azok vázlatait a jelzett határidők előtt ÖT HÓNAPPAL sziveskedjenek a szerkesztőségbe eljuttatni. Beküldési határidők: az 1. számhoz november 1-ig — a 2. számhoz február 1-ig — a 3. számhoz május 1-ig — a 4. számhoz július 1-ig. 40
