Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Schmatovich János: Isten országának hirdetése az ősegyházban
hirdette. Missziós útjain Pál Efezusban arról tanít, hogy „higgyenek Jézusban" és azon fáradozik, hogy „meggyőzze őket Isten országáról" (ApCsel 19,4.8; vő. 20,5; 28,23.31). Azok a szentírási helyek, amelyekben maga Pál beszél az Isten országáról, nem gyakoriak ugyan, de sokatmondóak. Legtöbbször az eljövendő-eszkatologikus Isten-ország ősi fogalmát veszi át, különösen a szinoptikus Jézus-hagyományra is jellemző „Isten országát örökölni" fordulatban (vö. íz 57,13; Mt 25,34; továbbá „örök életet örökölni": Mt 19,29; Mk 10,17; Lk 10,25; 18,18). Más helyen Pál fontos eszkatologikus tanítást ad: „A test és a vér nem örökölheti az Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot" (lKor 15,50). Az Ef 5,5-ben már kissé megváltozott formában találkozunk a kifejezéssel: a megrögzött bűnösöknek nincs „örökrésze Krisztus és Isten országában". Bizonyára az eljövendő-eszkatologikus értelmet őrzi az ITesz 2,12 és 2Tesz 1,5 szövege is, ahol az „Isten országába és dicsőségébe" szóló, valamint az „Isten országáért vállalt" meghívásról hallunk. Feltűnő a Kol 4,11-ben található fordulat, mert az Újszövetségben csak itt esik szó az emberekről mint „munkatársakról" Isten országának szolgálatában. Pál két helyen beszél Istennek Krisztusban már realizált uralmáról is. Az lKor 4,20- ban a felfuvalkodottaknak azt üzeni, hogy „nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből." így megőrzi az Ország-eszmében rejlő feszültséget, ami már Jézus igehirdetésében is érzékelhető: az eszkatologikus Isten-uralom mint látható ország ugyan még várat magára, de már most hírt ad azokban az erőteljes megnyilatkozásokban, amelyeket az Apostol — s vele az egész ősegyház — mindenekelőtt a Szentlélek Isten működésében tapasztal meg (vö. lKor 2,4). Ezt az értelmezést megerősíti egy másik hasonló hely. Pál a Róm 14,17-ben figyelmezteti a hitben „erőseket" (pogánykeresztényeket), hogy az ételek és italok dolgában legyenek tekintettel a „gyöngékre" (zsidókeresztényekre), akik egynémely dolgot tisztátalannak tartanak, és ne vegyék rá őket, hogy lelkiismeretük szava ellen cselekedjenek, s így bűnt kövessenek el: „Isten országa ugyanis nem étel és nem ital („materializmus"), hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben." Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy az apostoli hithirdetésben az Isten-országa gondolat háttérbe lép és valami más kerül a központba, nevezetesen Jézusról, a Messiásról és Úrról szóló üzenet. De ez a súlypont-áttevődés az ősegyházi igehirdetésben teljesen érthető. Az ősegyháznak ugyanis másképp kellett az Isten országáról szóló tanítást az emberek elé tárnia, mint Jézusnak az ő földi napjaiban. Mert időközben olyan események mentek végbe, amelyek Isten földi uralmára vonatkozólag nagy jelentőségűek, még ha azok a világ előtt nyíltan nem mutatkoztak is meg. Péter a pünkösdi beszédében ezt mondja: „Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek" (ApCsel 2,36). Mindannyian tudjuk, mire gondolt Péter: Jézus feltámadására és az Isten jobbján való felma- gasztalására. De ugyanakkor nem gondoljuk át mindig, mit is jelent ez a felmagasztalás. Péter erre vonatkozólag a zsoltár szavát idézi: „így szólt az Úr az én Uramnak: Jobbom felől foglalj helyet, míg ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul" (110,1). Az Atya-Isten ily módon Jézust Úrrá és Fejedelemmé emelte, aki az ő nevében és az ő oldalán uralkodik (ApCsel 5,31). Isten uralma most új stádiumba lépett: a megdicsőített Krisztus uralmává vált. Éppen ezt kell az apostoloknak mint a feltámadt Jézus tanúinak Izrael népe és az egész világ elé tárniuk. Ezért vált a prédikációjuk szükségképpen Krisztus-prédikációvá; ezért nem beszéltek már oly gyakran Isten országáról, hanem inkább Krisztusról, az Úrról szóltak, aki Isten királyi kormányzását kézbe vette, és aki újraeljövetele napjáig új és különös módon valósítja meg Isten uralmát. Krisztus uralma az egyház és a kozmosz felett A Krisztus-uralomról az egész ősegyház meg van győződve. Az Apostolok Cselekedetei szerint az egyháznak éppen azt a felmagasztalt Messiást, Úr-Jézust kell hirdetnie, akiben az emberek számára, a golgotái megváltó esemény után, az egész üdvösség már eldőlt 35
