Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Schmatovich János: Isten országának hirdetése az ősegyházban
szűnik, mihelyt a nagyok, az erősek felfalják a kisebbeket, monopóliumjogokat szereznek. Mindez azonban már a politikai élet játékszabályainak a megszűnését is jelentené, tehát leküzdése politikai elkötelezettség és szerepvállalás kérdése. Kimondhatjuk tehát, hogy mivel a piacgazdasági rendszer etikailag védhető, az egyes vállalkozók e rendszerhez kell tartsák magukat. S amennyiben funkcióképesek a törvényesen lefektetett játékszabályok, a hosszú távú nyereségnövelés az egyes vállalkozók erkölcsi kötelessége lesz. S mindez nem kevés, hiszen a szabályozott versenyű piacgazdaság, „az alkotó szétrombolás folyamata" (Schumpeter, 1972) igen fáradságos dolog, melyben sokan hajótörést szenvednek. Mégis, a vállalkozók a modem szociális államok jólétének alapfeltételeit biztosítják. Mindebből következik, hogy a keresztény etika túlléphet a gazdaságetika követelményein, és a keresztény erkölcs betartásának követelménye nem ellenzi a termelést. — Egyben az is következik, hogy a modem gazdasági és politikai élet játékszabályainak figyelését és alakítását nem szabad kiadni albérletbe, felelősséget kell vállalnunk értük, és szükség esetén korrekciók kezdeményezését is. Felhasznált irodalom: A bevezetéshez Id.: Spiazzi, R.: Lineamenti di etica economica, Bologna 1989. A globális kérdésfelvetéshez ld.: Assmann, H.—Hinkelammert, F. J.: Idolatria del mercato. Saggio su economia e teológia, Assisi 1993 (eredeti: Sao Paulo 1989). — A szentírási tanítást minden szakszótár és kézikönyv tárgyalja, itt Id.: Vidal, AL: L'attegiamento morale, 3. Morale sociale, Assisi 1981. — A keresztény erkölcs és gazdaságetika kapcsolatához: Homann, K: Wirtschaftsethik, in: Lexikon der Wirtschaftsethik, FIrsg. v. G. Enderle, K. Kerber, H. Steinmann, Freiburg—Basel—Wien 1993.1286—12%; Böhm, E: Demokratie und ökonomische Macht, in: Kartelle und Monopole im modemen Recht, Karlsruhe 1%1.1. 3—24; Schumpeter, J. A.: Kapitalismus, Sozialismus und Demokratie, München 1972. 3. kiadás. Schmatovich János ISTEN ORSZÁGÁNAK HIRDETÉSE AZ ŐSEGYHÁZBAN Az Isten országának hirdetése során az apostoli egyházban az igehirdetés tartalma és az alapvető fogalmak differenciálódtak. Már Jézus tanításában is találkozunk azzal az állásponttal, hogy Isten „eljövendő" országa egyúttal az ő tulajdon országa is (vö. Lk 22,30), mivel ő valósítja meg azt, és benne tanítványaival egységre lép. — Az apostoli egyház pedig már a „közbeeső időszakra" vonatkozóan beszélhet a felmagasztalt Krisztus uralmáról, sőt önmagát az „Emberfia országaként" értelmezheti. (Vö. Mt 13,41) A páli teológia azután olyan építőköveket szállít, amelyek segítségével élesebben megkülönböztethetjük az Isten országa, Krisztus uralma és az egyház fogalmát. Ez az összefüggés adja meg számunkra azt a keretet, amelyben az újszövetségi szövegek alapján vizsgáljuk az „Isten országának" őskeresztény hirdetését. A feltámadt Krisztus viszonya Isten országához A szinoptikus hagyomány tanúbizonysága szerint Jézus nyilvános működése idején tanításának középpontjába az élő Isten eljövendő, de már most megvalósuló uralmáról szóló üzenetet állította. — Lukács a Kr u. 85 körül megírt Apostolok Cselekedeteiben tanúsítja, hogy Jézusnak az Isten országáról szóló üzenete, és a Jézus Krisztusra/ szóló üzenet összetartozik. Fülöp Szamáriában az „Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot" (ApCsel 8,12) 34
