Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: Az Ó- és Újszövetség húsvétja
nek kellett lenni. így áldozták fel a templomban, majd otthon nyársón, gránátalma ágra feltűzve megsütötték. Már húsvét előtt el kellett az egész nyolcadra készíteni lisztből és tiszta vízből a kovásztalan kenyeret. (Kiv 12,15; Lev 23,5-6; Szám 28,16-17). A kovászta- lan kenyér (görögül „azümosz") lapos és íztelen, „a sanyarúSág kenyere". Arra a kenyérre emlékeztet, amelyet a héberek sietve ettek, mielőtt elhagyták Egyiptomot. A „mártás" (merórim) keserű füvekből (babér, majoránna, kakukkfű, bazsalikom), a szolgaság keserűségére emlékeztetett. A négy pohár bornak is meghatározott jelentése volt: Isten négy szabadító cselekedetére vonatkozott. A bornak rituálisan tisztának (kaser) kellett lenni. Jézus „vágyva vágyott" rá, hogy apostolaival szenvedése előtt elfogyassza a húsvéti bárányt. (Lk 22,15). O lett aztán maga az új húsvéti bárány, „aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1,29). Abban az időben akart meghalni, amikor a templomban feláldozták a húsvéti bárányokat. Ezért nem a „hold kalendáriumot" (354 nap), hanem a „papi kalendáriumot" (364 nap) követte, amelyet az esszénusok használtak. A qumrani leletekből a „Közösség szabályzatából" ismerős ez a naptár. Néhány keresztény közösség a régi papi kalendárium szerint már a II. században „nagy-kedden" ünnepelte Jézus húsvétját. „Menjetek a városba — mondta Jézus Péternek és Jánosnak —> ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezted: Hol van a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem? És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." (Lk 22,7-13). Egyes magyarázók szerint a vizeskorsót vivő férfi esszénus volt. B. Pixner a Cenákulum mellett talált olyan edényeket, amelyek az esszénusok rituális tisztulására szolgáltak. Lehetséges, hogy a Cenákulum helyét látogatták az esszénusok, ezt Jézus is tudta, — bár az evangéliumok nem említik. A Misna vonatkozó szakasza leírja a húsvét ünneplését Jeruzsálemben a Kr. e. 70 előtti időben, amikor még állt a templom. Az első rész elmondja a kovászos ételek eltüntetését a házból. Nisan 14. délig mindent el kellett égetni. Ez szimbolikus cselekedet volt, amit a zsidók Jeruzsálemben ma is megtesznek. Jelentése: ki kell tépni minden tisztátalansá- got, amely a szívekben lakik, és így kell készülni a húsvéti megújulásra. A húsvéti bárányt a templomban kellett feláldozni Nisan 14. napjának délutánján. Mindenki maga vághatta le a bárányt (az egész nép papi méltóságra emelkedett). Az összegyűjtött vért a papok az oltár lábához öntözték. Ezalatt a leviták emelvényen állva a Hallel-t (Zsolt 113-118) énekelték. Ezt követően mindenki hazatért, és az ünnep folytatódott a házaknál. A bárányt a házban darabolták fel, de vigyáztak, hogy csontot ne törjenek. A húsvét éjszaka vacsorája (széder) pontos szabályok szerint zajlott le. Erre minden izraelita meg volt híva, még a legszegényebb is. Az asztal körül helyezkedtek el a fekvőhelyek, központban a családfőé, vagy azé, aki a szertartást vezette. A családfő elmondta az első pohár fölött a két áldás-formát: „Áldott vagy Uram, Istenünk, a mindenség .ura, aki teremtetted a szőlő termését" (köszönet a borért). „Légy áldott Urunk, Istenünk, a világ ura, aki népednek Izraelnek adtad az ünnepnapokat az öröm és emlékezés számára. Légy áldott Urunk, aki megszenteled Izraelt és az időt" (hálaadás az ünnepért). Ezután mindnyájan elfoglalták helyüket, bal könyökükre támaszkodva a párnán, és mint szabad emberek ittak a borból. Utána megmosták kezüket. A szertartás ezen részénél mosta meg Jézus tanítványai lábát. Ebben a korban elképzelhetetlen volt, hogy egy Mester (rabbi) megmossa tanítványai lábát, ez ugyanis rabszolga munka volt. Jézus ezt tudatosan tette. „Jelképes cselekedet" volt, hogy így még jobban kiemelje mondanivalóját. „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek." (Jn 13,4-15). Asztalhoz hozták a húsvéti ételeket, s következett az előétel: leültek és a keserű salátát bemártották a mártásba (haroszetbe), majd elfogyasztották. Előbb azonban a családfő elmondta a következő imádságot: „Áldott vagy világ királya, aki a föld termését teremtetted." Ezután a családfő három kovásztalan kenyeret vett a kezébe, az egyiket megtörte, ennek egyik felét a másik két érintetlen közé helyezte, másik felét pedig az abrosz alá 27
