Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Honsel, Bernhard - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Lelkipásztorkodás és emberi kapcsolatok - Nehézségek és feladatok
élet kockázatos kaptatóin, ha már maguk is megmászták az élet hegyeit és leereszkedtek mélyben sötétlő völgyeibe. Akkor majd nem kötéllel húzzák az embereket a magasba, hanem az ösvényt mutatják a tétova embernek, aki maga lépkedhet az úton annak veszélye nélkül, hogy a mélybe zuhan. S a lelkivezető csak akkor terem ott, ha az előtte haladó meginog. A lelkipásztor nem az egyházért van, hanem az emberekért: hogy minden újabb fárasztó lépés előtt és minden veszélyes félrecsúszás — bűn — ellenére fóllélegezhessenek... Der ratlose Mensch vor Gott. Von der Notwendigkeit einer neuen Seelsorge. In.: Memo. 1994/2.14-16.0. Fordította: Gáspár Csaba László Bernhard Honsel LELKIPÁSZTORKODÁS ÉS EMBERI KAPCSOLATTARTÁS NEHÉZSÉGEK ÉS FELADATOK Mint plébános, rendszeresen látogattam az egyházközségi óvodát. Sokszor megkérdezte az egyik vagy a másik gyerek: „Ismersz?" vagy „Tudod, ki vagyok?". Ha aztán tudtam a nevét és nevén szólítottam, akkor csak úgy sugárzott az a gyerek. Boldog volt. S ez nemcsak a gyerekeknél van így. Minden ember örül annak, ha a másik ember odafordul hozzá és részese lesz az életének. Jézus fölnézett, meglátta és megszólította: „Zakeus, gyorsan gyere le! A te házadban kell maradnom." Zakeus fürgén lemászott és örömmel fogadta Jézust. Ismerjük a történet folytatását is. A jámborok morognak: „Bűnös emberhez tértbe, hogy ott töltse az éjszakát." Zakeus meg? A Jézussal való találkozásban, együttlétben felismeri a maga méltóságát, képes beismerni a vétkét és lesz bátorsága a megtéréshez. 1. Találkozás Jézussal A keresztény lelkipásztorkodás kezdetén nem az örök igazságok hirdetése áll, hanem egy élő ember, a názáreti Jézus. Ahogyan találkozik az emberekkel, ahogyan kapcsolatba lép velük, erre akkor is és ma is felkapja az ember a fejét, fellélegzik. Az ő üzenete a bizalom, a hit és a szeretet örömhíre. A Jézussal való találkozásban tapasztalják meg az emberek az örömhír igazságát. Érzik: róluk beszél, figyel rájuk, szereti őket. Az Evangélium tele van olyan történetekkel, amelyekben Jézus odamegy az emberekhez, rájuk néz, szól hozzájuk, figyel rájuk, megérinti és meggyógyítja őket. Jézus keresi a találkozást, az emberekkel való kapcsolatot. Jézus legfőbb törekvése az Isten Országának a hirdetése és az embereknek az Ország felé vezetése volt. Benne jelent meg az Isten Országa. Isten Országa és uralma: a feltétlen odafordulás és jóság uralmát jelenti, bizalmas, szeretetteljes kapcsolatot Istennel, akit már Izrael történetében a találkozás és kapcsolat Istenének ismerünk meg, amikor fokozatosan kinyilatkoztatja a nevét: „Jahve", és megköti a szövetséget. Isten, akit Jézus „Abbának" Atyának nevez. Isten Országa azt is jelenti, hogy az emberek között uralkodásmentes kapcsolat van alá- és fölérendelés nélkül. Ez kifejezésre jut a Mt 23,8 skk-ben és az Evangélium sok más helyén. „Ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." Ma így mondjuk: az Isten Országa az emberek egymáshoz fűződő testvéri kapcsolatát jelenti, készséget a kiengesztelődésre és a szolidaritásra. Csak így tud növekedni az igazságosság és a béke. Jézus nem véletlenül választ szívesen növeke251
