Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Tarnay Brúnó OSB-vel. A teológia mai feladatairól
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE Tamay Brúnó OSB-vel MÚLTBA TEKINTENI ÉS A MAI FELADATOKAT VÁLLALNI — Kérem, beszéljen valamit önmagáról, teológiai munkájáról. Szét tudja-e választani a kettőt életében? — Megtiszteltetésnek tartom a kérdést, mert nem tartozom a sok és terjedelmes munkát kiadó teológiai tanárok közé. A fordításokat és szemléket nem számítva ötvenkét tanulmányom jelent meg magyar, német, francia, angol nyelven, de nagyobb munka megírása máig is cseppfolyós állapotban van. A tanítás — két felsőfokú intézetben — arra kötelez, hogy félévenként megtanulható jegyzetet adjak hallgatóimnak, ebből áll össze majd egy-egy nagyobb munka. Jelenleg fundamentális teológiát két kötetben és egy általános vallástörténetet készítek elő. Még most sem sietek. Horatius elvét követem: „Nonum prematur in annum", vagyis kilenc évig nyomja az asztalt a kézirat. Ennek az a következménye, hogy régebbi, nagyobb terjedelmű, tanításra szánt jegyzeteimet nem is fogom kiadni, mert nem tartom őket elég korszerűnek. — Teológiai munkámat mindig az élet parancsai, igényei vezették. Ennyiben a magam életének állomásaival szoros kapcsolatban van. Először az apológia követelményei diktáltak. Amilitáns ateizmus tetőpontján kezdtem el írni. Akkor kezdtem foglalkozni modem logikával, Isten-érvekkel, teológiai kérdések (mint emberi szabadság és isteni mindenhatóság) formális-logikai megfogalmazásával. Ez azokban az években sajátos módon egybeesett jelentős magyar, német, cseh marxista szerzőknek az ún. dialektikus logikával kapcsolatos kritikájával. A logika, vagy általánosabban a szemiotika ma is érdekel, mert a teológia, mint tudomány, nem művelhető az emberi beszéd, kommunikáció formális sajátságainak tanulmányozása nélkül. Ugyanez a széles körökben elterjedt, a tanítást és népszerűsítést meghatározó valláskritika tette szükségessé, hogy alaposabban foglalkozzam Jézus történetiségével, a Biblia szavahihetőségével, a „csodák" kérdésével. Úgy látszik tehát, hogy a teológia végig kísérte életemet, aligha tudom a kettőt: életem tapasztalatait és teológiai munkámat egymástól elválasztani. Ha a kérdésnek személyes oldala is van, akkor hozzáteszem: „Diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum." Ezt életemben gyakran tapasztaltam. Nagyon is javamra vált, hogy egyik helyről a másikra helyeztek, különféle ürügyekkel. Az igazi ok az volt, hogy sem békegyűléseken nem vettem részt, sem egyéb „szívességekre" nem voltam kész. így ismertem meg egyre inkább a magyar pasztorációs problémákat, amikor pedig különböző, bizonyos hatóságoktól eredő trükkök miatt arra kényszerültem, hogy külföldön éljek, megismertem a nyugati teológiát, „élőben", sőt, hat féléven át a Salzburgi Egyetem Teológiai Karán tanítottam megbízott előadóként. Hasznos volt! — Hat éve a budapesti katolikus teológiai fakultás professzora. Mit lát mai saját teológiai munkájában a legfontosabbnak? — Pontosan három éve kaptam meg az Apostoli Szentszéktől a „nihil obstat" döntést és lettem nyilvános rendes tanár. Előtte három évig „rendkívüli" tanár 218
