Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Divo Barsottival a buddhizmusról
— Attól függ, mit értünk „ördögűzésen". Ha úgy tekintünk az exorcizmusra, mint a betegágynál végzett imádságra, akkor az úgynevezett „megszállottság" esetében nagyon is elfogadom az exorcista létjogosultságát. Ha valaki rákbetegségben szenved, akkor előbb orvost hívok, de nem mondok le arról, hogy imádkozzam a betegért. ln: Glaube in winterlicher Zeit. Gespräche mit Karl Rahner aus den letzten Lebensjahren. Hrsg, von Paul Imhof und Hubert Biallowons, Patmos Verlag, München 1986. 83-88. old. Fordította: Mártonffy Marcell OSB II. Mindannyian buddhisták vagyunk? Divo Barsotti-val beszélget Renato Farina Nagyon divatos lett a távol-keleti lelkiség, s betolakszik a kereszténységbe is. „Az imma- nentizmus diadala", mondja Divo Barsotti atya, VI. Pál jó barátja. A vallásos divatok piacán a legújabb sláger a buddhizmus. Az 1994. esztendő teljesen a távol-keleti lelkiség ezen formája iránt megnyilvánuló érdeklődés jegyében kezdődött, s mindezt nagylelkűen támogatják a hírközlő eszközök. Mindenekelőtt a híres olasz rendező, Bernardo Bertolucci legújabb filmje, „A kis Buddha", valamint a megtérések, amikről sok film- és sportcsillag számol be a botrány- és pletykalapokban. A „30 Tage" c. folyóirat Divo Barsotti referátumának a közlésével „árral szemben" foglalkozik a kérdéssel. Barsotti ismert olasz pap, mindenekelőtt a Vatikánban ismerik, mert többször tartott lelkigyakorlatot VI. Pál pápának. Most visszavonultan él Firenze kapui előtt egy szerzetes közösségben. Innét figyeli nagy realitásérzékkel a spirituális divatot, amely a kereszténységen belül jó szelet fogott ki. A következő interjú Olaszországban a „Tracce. Litterae communionis" c. folyóiratban jelent meg. — Az iszlámtól való félelmet követőm most úgy tűnik, hogy minden a buddhizmus levesében fő egybe. — Az iszlám alapjában véve keresztény tévtan. S egy tévtanból könnyebb eljutni a kereszténységhez. Mert észre lehet venni — de nem szeretnék senkit sem megbántani —, hogy túlságosan egyszerű kinyilatkoztatás. Mohamed istene személyes isten ugyan, de nem ereszkedik le a teremtményekhez. Nála áthidalhatatlan szakadék tátong a Teremtő és a teremtmény között. A buddhizmustól viszont félek. Ráadásul mi magunk vagyunk a felelősek az előrenyomulásáért. — Milyen értelemben? — A modem kultúra egyértelműen evilági kultúra. Egyszerűen nem akarják, hogy az ember függjön valakitől. Az ember önmaga bálványa lesz. A buddhizmus nem ismer istent, elveti. Az embert teszi sorsa alakítójává és saját megváltójává. S ez mély benyomással van az emberi büszkeségre. A buddhizmus találkozik ezzel az immanens kultúrával ... és könnyű dolga van. Azonban a buddhisták nem tudják megmagyarázni, hogy mit jelent számukra a nirvána, hogy mi lesz az emberből, amikor már nincs, ha nem létezik szubsztancia, ha minden csak látszat, gondolatok és benyomások áradata, minden szubsztanciális dolog nélkül. De ez kényelmes. Ezért az emberek szívesen lemondanak minden tervezésről, a törvénynek és a lelkiismeret belső elkötelezettségének minden értelméről. Az ember átengedi magát saját érzéseinek, és semmiképpen sem érzi magát hibásnak, akármi történik is. 189
