Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mártonffy Marcell (ford.): Karl Rahnerrel az ördögűzésről
olykor parapszichológiái tünetek is előfordulnak, s e különböző jelenségek rendkívül sajátos komplexummá szövődnek össze. Következésképpen a kérdés, hogy az egész mögött működik-e még valami más is, jelesül a gonosz, csaknem megoldhatatlan. Ha tehát vannak olyan ördögűzők, akiknek szilárd meggyőződése, hogy bizonyos jelenségek mögött maga a Gonosz áll, akkor ők, nézetem szerint, túl hamar lyukadnak ki az ördögnél. Azt hiszik, hogy a Szentírásra és az egyházi hagyományra alapozva pontosan tudják, mit gondoljunk az ördög működéséről. Úgy vélem, mindkettőt tekintve túl gyors válasszal hozakodnak elő. — Mit ért azon, hogy az ördögűzők pontosan tudni vélik, miként kell értelmeznünk azt, amit a Szentírás és a hagyomány az ördög működéséről mond? — Csak azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy meg kell kérdeznünk, hogyan illeszkedik a modem, önkritikus ember értelmezési horizontjába a démoni működés, amelyről a Szentírás kétségkívül hírt ad. — Milyennek képzeli a démoni erőket? Hogyan tudná elhelyezni elképzeléseit a modern ember értelmezési horizontján belül? — Először is nem képzelődöm démoni erőkről. Korunk emberének viszont azt mondanám, hogy ezek az erők az ő értelmének látóhatárán belül is „elgondolhatok". Ha ugyanis napjainkban ismét hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy léteznek földönkívüli intelligenciák, miért volna eleve kizárt, hogy efféle, magasabbrendű és emberen kívüli intelligenciákról gondolkodjunk; olyanokról, amelyek a világgal és az anyaggal másfajta viszonyban állnak. Hogyan ne feltételezhetném, hogy létezhetnek emberfeletti, ugyanakkor abszolút véges, teremtett intelligenciák, amelyek a világ némely szférájában rendezőelvként működnek? S vajon nem gondolhatunk-e arra is, hogy a világ e szellemi nagyentelecheiáinak lehet személyes történetük, azaz dönthettek Isten mellett vagy ellene. — Viszont nem lát közvetlen összefüggést az emberi cselekvés és e szellemi hatások között... — Természetesen nincs közvetlen összefüggés az ember szabadsága és az ilyen, emberen kívüli, személyes behatások között. Ha volna, megszűnne a szabadság. — Már pedig az úgynevezett ördögűzők azt állítják, hogy ez az összefüggés szükségszerű. Beavatkozásukat is ezzel indokolják. — Ellenvetésként csak azt hozhatom fel, hogy a megszállottság általam ismert esetei közül egyik sem szolgált kényszerítő bizonyítékkal arra nézve, hogy a démoni behatás különleges esetével állnánk szemben. Az exorcistáknak tehát nem arra kéne törekedniük, hogy kiűzzék az ördögöt, hanem „természetes" eszközökhöz kellene folyamodniuk. Hiszen amíg az ellenkezőjét nem bizonyítjuk, az ilyen jelenségekre természetes magyarázatot kell keresnünk. Az a követelmény ti., hogy valamely tapasztalatilag adott jelenségre „természetes" magyarázattal szolgáljunk, egyúttal teológiai posztulátum is. De azt hiszem, eddig sem voltak és ezután sem lesznek bizonyítékaink arra, hogy e jelenségek oka kétséget kizáróan valamely egyéni, személyes, teremtett és emberen kívüli valóságban rejlik. Ezzel nem kívánom tagadni, hogy — teológiai szempontból — a gonoszságot, a betegséget és a bűnt elvben visszavezethetjük az emberen kívüli, az emberrel együttműködő és a helyzettől függő okra is. — Ön szerint tehát gyakorlatilag lehetetlen valalm is egyértelműen bizonyítani, hogy az úgynevezett „megszállottság" mögött démoni működés áll. E következtetés vajon nem azt jelenti-e, hogy elutasít mindenfajta ördögűző tevékenységet, amelyet pap végez? 188