Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 1. szám - DOKUMENTÁCIÓ - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A lelkiismereti döntés tisztelete. Német püspökök pásztorlevele az újraházasodott elváltak pasztorációjáról

azoknak az elváltaknak a száma, akik hűségesek a kimondott igenhez, s aszerint is él­nek. „A hűségnek és a keresztény következetességnek ilyen példája értékes tanúságtétel az egyház és a világ előtt. Annál inkább ezek mellé az emberek mellé kell állnia az egy­háznak — szeretettel és gyakorlati segítséggel. Itt semmi akadálya sincs annak, hogy a szentségekhez engedjék őket." (Familiáris consortio 83) Ilyen helyzetben az egyházközségek nem kívánhatnak túl sokat az elváltaktól. Ugyanez áll azokra, akik egyedül nevelik gyermeküket. Soknak még nagyon nehéz elvi­selnie az elszakadás fájdalmát, s ugyanakkor egzisztenciális gondjaik vannak, a minden­napi megélhetésükért kell küzdeniük. Belefulladnak a gondokba, s sokszor bizonytalan jövő elé néznek. Az egyházközségek fogadják ezeket mindig előítélettől mentesen, biz­tosítsák nekik, hogy ott zavartalanul élhessenek, nyújtsanak nekik gyakorlati segítséget. Mindezzel segítenek abban is, hogy az érintettek ne kezdjenek meggondolatlanul, sok­szor szükségből új kapcsolatba, amely megint szerencsétlenségbe taszíthatja őket. Ezek­nek az embereknek életútjuk nehéz szakaszán az egyház legyen a „tető a fejük fölött", még akkor is, ha sokan mindjárt a gyógyulás elején továbbállnak, s eközben gyöngül vagy teljesen meg is szűnik kapcsolatuk az egyházzal. Hiteles diakóniára van szükség, az pedig nem tekintheti a hasznot. (Vo. Mt 6,3) AZ ÚJRAHÁZASODOTT ELVÁLTAK SPECIÁLIS PASZTORÁLÁSA Amit eddig elmondtunk, jórészt azokra is érvényes, akik a válás után új polgári házas­ságot kötöttek. Az egyház nagyon sokat tud tenni ezért a csoportért, még ha a második házastársi közösséget nem ismeri is el egyházilag érvényes házasságnak, s a partnerek általánosságban nem bocsáthatók a szentségekhez. A mi feladatunk, hogy helyreigazít­suk az elterjedt téves nézeteket, előítéleteket. Az újraházasodott elváltak nincsenek ex­kommunikálva, nincsenek kizárva az istentisztelet és a szentségek közösségéből. Mivel azonban az egyház meggyőződése az, hogy életük ellentétes az Úr szavával, nem bo­csáthatók minden különbségtétel nélkül a szentségekhez, főleg az Eucharisztiához. Ez nyilván sokaknak kiábrándítóan hangzik, mégis így van: az újraházasodott elváltak ben­ne vannak az egyház közösségében, de korlátozva vannak az egyház tagjait megillető jogokban. Ennek ellenére hozzánk tartoznak. Nem vitatható el tőlük az üdvösség reális lehetősége. 1. Az újraházasodott elváltak az egyházban és az egyházközségben Ezen a területen is tett néhány fontos, de eddig még kevés figyelemre méltatott megálla­pítást a „Familiáris consortio" kezdetű apostoli levél. Az újraházasodott elváltakat nem szabad magukra hagyni. Az egyház mindig hívja őket, hogy vegyenek részt a közösség­ben. Azt mondja a pápa: „A szinódussal együtt szeretném a pásztorokat és a hívek egész közösségét szívből arra buzdítani, hogy álljanak gondoskodó szeretettel az elváltak mel­lett, hogy ne tekintsék magukat az egyházból kizártnak, hiszen mint megkeresztelt em­berek részt vehetnek életében, sőt kötelesek is részt venni benne. Buzdítsák őket, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak rendszeresen, támo­gassák az egyházközségeket a karitatív tevékenységben, neveljék gyermekeiket a ke­resztény hitben, ápolják magukban a bűnbánat lelkületét, gyakorolják tetteit, ezzel is hívják le magukra az Isten kegyelmét." (Familiáris consortio 84) Elsősorban a keresztény tanúságtételről van szó. Tévúton járna az, aki elhanyagolná a kereszténységnek ezt a dimenzióját, de hangosan követelné, hogy „engedjék szentségek­hez járulni". Mint az egyház tagjai tanúságot tehetnek azzal, ha teendőket vállalnak az egyházközségben, és például a rosszul sikerült első, és a számos esetben jobban sikerült második házasságuk tapasztalatával hozzájárulnak a párbeszédhez, amelyet az egyház a házasságról és a családról folytat. Tevékenykedhetnek a családok közösségében, meg­hívhatok lelki napokra stb. 15

Next

/
Thumbnails
Contents