Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Fila Béla: Párbeszéd Sigmund Freuddal. Nyíri Tamás: Mélylélektan és ateizmus
mékenyüljön és magasabb szinten megtisztuljon. Ahhoz, hogy igazán megértsük önmagunkat, belső, lelki-testi adottságainkat, egyre mélyebben kell elemeznünk személyességünk világát. Ebben igaza van Freudnak, azonban egyre mélyebbre jutva egyre lényeg- szerűbben kell kritikát gyakorolnunk. A mélylélektani adatokat, az elemzés módszerét, a tudományos eredményeket el kell fogadni mint tényt, de ezek végső jelentését értékelve már egy másik dimenzióba túlemelkedve kell kritikát gyakorolnunk. Ha sikerül felküzdeni magunkat erre a kritikus magaslati-szemléleti pontra — és éppen ebben segít Nyíri könyve —, akkor már nem botránkozik a hívő ember azon, hogy a magasabb szellemi tevékenységek ösztönalapra és ösztönrezdülésekre épülnek, ezektől függ és ezekkel együtt jelenik meg minden lelki jelenség. Ha ezt megérti az olvasó, akkor csodálatot vált ki belőle az, hogy az emberben az anyag és a szellem, a test és a lélek konkrétan egymásra van hangolva. Persze nem könnyű felküzdeni magunkat erre a kritikus szintre. Amikor valaki olvasni kezdi Freud műveit, akkor első érzése az, hogy valamilyen eddig ismeretlen, zord és kietlen, sőt félelmetes tájékra vetődött. Ha van türelme tovább tanulmányozni a mélylélektant, akkor úgy érzi, mélységek nyílnak meg előtte, s miként Dante Az Isteni Színjáték poklában, egyre mélyebb, sötétebb, áthatolhatatlanabb és riasztóbb rétegekbe, bugyrokba száll alá. Mindig is sejtette az önmagát vizsgáló ember, hogy életének van egy nem tudatos, áthatolhatatlan mélysége, a Freud által "tudatalatti"-nak nevezett dimenziója. Amíg csupán tudatos életünket elemezzük, addig viszonylag biztonságosan mozgunk. Az igazi nehézségek akkor jelentkeznek, ha emberi valóságunk nem közvetlenül hozzáférhető rétegéhez nyúlunk, ahol a bölcseleti reflexió is elbizonytalanodik. Freud megtalálta az utat ehhez a riasztó mélységhez. Bizonyos lelki megnyilvánulásokban (álom, nyelvbotlás, neurózisok) arról szerzünk tudomást, ami elrejtett, ami nem tudatos. Teljesebb lesz emberképünk, ha Freud nyomán újra átgondoljuk és újra fogalmazzuk emberi természetünk testi és lelki szféráját. Tévesen gondoljuk el emberi természetünket, ha a test és a lélek valóságát mint két zárt rendszert képzeljük el (parallelizmus). Valójában minden szellemi aktus bele van ágyazva fiziológiai folyamatokba, amelyek befolyásolják a lelki jelenségeket. De fordítva is igaz, és itt kell alapvetően kiigazítani Freud szemléletét. Amilyen veszélyes és téves, ha a szellemet idealista módon izoláljuk, ugyanolyan téves Freud biopszichizmusa, az izolált testiség elgondolása. Ha egymásra hangoltan szemléljük testi-lelki életünket, akkor megtapasztalhatjuk természetünk roppant paradoxonját; tényleges életünket jellemzi bizonyos ösztönös, természetes meghatározottság, de van szellemi felelősségünk is. S. Freud feltárta lelki betegségeink, bajaink, pszichikus zavaraink, patologikus tüneteink folyamatait, amelyek vitális tudatunkban zajlanak. Felfedezéseit terápiájában hasznosította. A mélylélektan segítségével valóban bepillantunk lelki életünk mélységeibe és remény van arra, hogy jobban megértjük azt a teljes valóságot, amit emberi sorsnak nevezünk, amely külső és belső tényezők szinte áttekinthetetlen szövevénye. Freud felfedezéseinek és gyógyító gyakorlatának tanulmányozása kettős hatást tesz az olvasóra. Egyrészt úgy érzi az emberről való ismerete kitágul, elmélyül. Másrészt Freud elemzései nyomán kidomborodik, hogy az ember létezése alá van vetve az ösztönöknek. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy Freud az újkori felvilágosodás materialista és ateista áramlatában áll s feltételezi, hogy az ember pszichéje teljesen függ a fiziológiai tényezőktől. Bár Freud ennek következtében kifejezetten nem ismeri el a szellemi tényezők hatását, közvetve mégiscsak fel kell tételeznie, hiszen az ösztönkielégülés nem teljesen determinált, az ösztönt szublimálni lehet. Nyíri Tamás kritikája nyomán kiderül, hogy az emberben nem csak physis van, hanem psyche is, és a kettő nem izoláltan van bennünk, hanem egymásra utalt és lényegi egységet alkot. Más dolog a valóság analízise, részekre bontása, és más a redukció, az egyik elem visszavezetése a másikra. Nyilvánvaló, hogy Freud illetéktelen redukciót hajtott végre az emberi természetben. Konkrét kutatásait materialista feltételezésekkel végezte, és ebből ateista következtetéseket vont le. Mi lehet a freudi kritika kritikája? Az ember anyagi test és szellemi lélek lényegi egysége. A lélek minőségileg más mint a test. Hogy mi a test, azt csak a szellem oldaláról lehet meghatározni, már amennyiben értelmes valóságról van szó. De hogy mi a szellemi lélek, azt már nem lehet az anyagból egyértelműen levezetni. Szellemi valóságunk sajátos, független adottság, a priori adottságnak is nevezhetnénk Kant nyomán. Erre utalnak a szellemi megnyilvánulások, mint pl. a gondolkodás, a szabad döntés, Isten szavának meghallá- sa és megértése, a kultúra megannyi alkotása. A freudi elgondolás kritikai vizsgálata tri- lemmát vet fel. Vajon Freud csak módszeresen 167
