Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Fila Béla: Párbeszéd Sigmund Freuddal. Nyíri Tamás: Mélylélektan és ateizmus
KÖNYVEKRŐL Induló rovatunkban jelentősebb hazai és külföldi kiadványokat ismertetünk. (A szerkesztőség) Fila Béla PÁRBESZÉD SIGMUND FREUDDAL Nyíri Tamás: Mélylélektan és ateizmus (Sigmund Freud kultúraelmélete) Aki ismeri Freud gondolatvilágát, és aki már igazán szembenézett a freudizmus problémájával, annak számára valódi szellemi kalandot jelent Nyíri Tamás könyvének olvasása. S ki ne találkozott volna nemcsak Freud elméletével, hanem gyakorlatával is? A hétköznap életritmusában szinte mindig és mindenütt találkozunk a mélylélektani szakkifejezésekkel (gátlás, elfojtás, hárítás, szublimá- lás, neurózis). A mai ember könnyen kerül pszichológus kezébe, akár teljesítményvizsgálat, akár kórházi kivizsgálás alkalmával. A pszichológus pedig egy kicsit mindig freudi szemmel is vizsgálgatja a páciensét. Szomorú tény, hogy az emberek egyötödének lelki élete „abnormis". És milyen tapasztalata van annak a papnak, aki gyóntatószékben ül és bepillantást nyer az emberi lélek nemcsak felszínes, hanem mélyebb világába és bonyodalmaiba? Sőt, Freud gondolataival nemcsak a neurózisok, pszichózisok világában, hanem a kultúra világában is találkozhatunk. Irodalmi és művészeti alkotásokban a szerzők gyakran felhasználják illetve szemléltetik S. Freud gondolatait. Nyíri Tamás éppen Freud sajátos kultúra- elméletével, valláskritikájával és erkölcskritikájával foglalkozik. Freud ugyanis a vallási és kulturális jelenségeket is mélylélektani elemzéseknek vetette alá, és ezt az ő általa „meta- pszichológiának" nevezett filozófiai általánosítás kereteiben dolgozta ki. A szerző négy részben tárgyalja a freudi kultúraelméletet. Először felvázolja a szellemi hátteret, az újkori felvilágosodás ateizmusát. Majd behatóan tárgyalja Freud valláskritikáját, annak módszertani szempontjait, feltételeit, struktúráját, jogosultságát és határait. A harmadik részben a filozófia freudi kritikája kerül terítékre: mit ér a nyugati bölcselő gondolkodás büszke eredménye, a metafizika a mélylélektani elemzések fényében? Végül az erkölcs kritikája következik, az erkölcs genealógiája, a vitatott lelkiismeret, és az erkölcs redukciójának kérdése. Könyve végén Nyíri Tamás nehézségek és ellenvetések keretében általános kritikai értékelést ad. A könyv olvasója a lényegi összefüggéseiben megismerheti a freudi mélylélektan alapvető szempontjait, bepillantást nyer a mélylélektan megalapítójának tudományos műhelyébe. Freud metapszichológiájának központi kérdése az ateizmus, éspedig az argumentativ, mely az újkori ateizmusnak eddigelé utolsó változata. Nyíri először vázolja a freudi kritika pozitív tartalmát, s azt kérdezi, milyen haszna lehet e kritikának a hit szempontjából, mondván: „Ha a freudizmus elérte már, hogy megerősítse a hitetlenek hitét, akkor itt van az ideje, hogy megtisztítsa a hívőkét." Ez a mondat az egész tanulmány kulcsmondata, a freudi kritika kritikáját sejteti. Freud a kereszténység egyik nagy gyanúsítója volt és arra törekedett, hogy a metapszichológia segítségével relativizálja a keresztény hit abszolút igényét. Nyíri retorzióval él, és ebben a helyzetben azt látja célravezető módszernek a keresztény hit megvédése érdekében, hogy a re- lativizálót relativizálja. A freudi gondolatok tárgyilagos bemutatása során Nyíri mindig világosan a lényegre kérdez, és a kérdezés közben gyakorol kritikát: milyen alapon, milyen föltételek nyomán állíthatja Freud azt, amit állít? Igazak-e feltételezései? Megállják-e helyüket, ha nagyobb és más összefüggésbe állítva kritikusan megvizsgáljuk? Freud állításaival szembesülve a hívő ember először talán megbotránkozik vagy megrendül. Ha azonban jól és lényegszerűen tud rákérdezni arra, ami megrendítette, akkor kritikusan elfogadhatja a mélylélektan tudományos részletelemzéseit úgy, hogy azok nyomán átalakuljon gondolkodása, megter166
