Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - KÖRKÉP - Várnai Sándor Jakab: Karl Rahner teológiája és a Dei Verbum keletkezése - a Rahner-Ratzinger tervezet
lók utódai által gyakorolt igehirdetést, mint cselekvést és mint hirdetett valóságot, hagyománynak nevezzük. Ezen hagyomány által, melyet az egyház az Úr megbízása szerint ápol, Isten szava terjed a századokon át (vő. 2Tessz 3,1); és ezt úgy kell tisztelni, mint a kinyilatkoztatott Krisztus valóságos jelenléti módját az egyházban. Mivel azonban az Ur szavai „lélek és élet" (Jn 6,64), ez az áthagyo- mányozás nemcsak az ige legitim hirdetése által, hanem az egyház egész élete által is végbemegy, elsősorban a 1 vsztus által alapított szentségek vételében, ezek között is leginkább a Szent Eukharisztia ünneplése által, amelynek színei alatt Krisztus önmagát adja át az embereknek, és megfeszített, feltámadt és az Isten dicsőségében élő teste által az embereket átadja az Atyának. 2. A Szentírásban foglalt kinyilatkoztatás — Hogy a Jézus Krisztusban történt isteni kinyilatkoztatás hűen őriztessék, és hogy megismerése napról napra gyarapodjon, maga Isten létre akarta hozni a kinyilatkoztatás sérthetetlen tanújelét a Szentírásban, melyet a Szentlélek sugalmazására foglaltak írásba. Maga Isten tehát ezeknek az írás; >knak a szerzője, de a maguk módján azok a emberek is szerzők, akiket Isten titokzatos módón írásra késztetett, hogy az apostoli h ..‘hirdetést írásban rögzítsék, és azt különféleképpen adott helyzetnek megfelelően hitelesen r mossák be. így ezeket az írásokat valósig', .»n ■»‘.övinek és nem kevésbé valóságosan enavr ok k 1 tartanunk, úgy, ahogy azúr Jézus c.\ gazlsten és igaz ember, akiben isi r - í nberség keveredés nélkül és elválaszt ■> egyesül. Ezért, jóllehet emberi külsőt a ‘szentírás az isteni kinyilatkoztatást — ség kon tösébe burkoltan — neme \ tévr hihetetlenül tartalmazza, hanem , nsk '»lennek a szava, Istené, aki nem tévedhet c. okit megtéveszteni sem lehet. A Szén tini- magyarázata során tehát a legnagyobb igyeiuv »rdíta- ni arra a tényre, hogy szavai egyszerre Isten igaz szavai és egyszerié meghatározott emberek igaz szavai, akik a maguk kora szerint es a maguk módján beszéltek és gond;>!ki >zt. úgyhogy emberi beszédük valamiképpen Isten kéjének testet öltés<r lesz. Ebből nyilvánvaló, hogy a Szentírásban Isten szava nem tárul fel előttünk teljes m Jelenségében és világosságában, varr a Üst fátyoléval mintegy eliak :va, na; .»ettö mindvégig elkülönítheteUen as keveiedés nélküli marad. Az isten »zavarnak ez az igaz embersége távolról sem sökker.ri a S entírás méltóságát, hanem inkább emeli azt; minél mélyebbre száll le Is-.cn a m; . '»égi inkbe, annál fényesebben ragyog fel irántunk való határtalan jóságának és irgalmának misztériuma. Hogy tehát a Szentírást helyesen magyarázzuk és értelmét napról napra egyre teljesebben megismerjük, a benne található emberi kifejezésmódokat körültekintően meg kell vizsgálni, hogy ne a héjat tartsuk a magnak, és hogy az éltető Lélek helyett nehogy a betűnek hódoljunk, amely öl (2Kol 10,6). A betű szerinti értelemnek ez az alázatos és állhatatos kutatása valódi és szükséges részét képezi az ige szolgálatának, melyet Krisztus bízott az egyházra. Az éltető Lélek pedig, amely a betű mögött rejtezik, biztosan csak az Anyaszentegyház vezetésével fedezhető fel, aki mintegy Krisztusnak, Isten Igéjének, a Szentlélek által táplált teste 3. Az egyház áltp.l áthagyományozott Szentírás — Az egyház a szent iratokban kifejezett isteni igének őrzője, ezt az igét szolgálja, ebből él, ebben találja meg igazi gazdagságát, sőt, olyan emberek gyülekezete és újból és újból azok gyülekezetévé alakul, akik „hallják Isten szavát és meg is őrzik azt" (Mt 11,28). És megfordítva: a Szentírás sem létezik az egyház nélkül. Az Újszövetség szerzői ugyanis, jóllehet személyesen kapták a sugalmazást, Krisztus Lelkét mégse máshogy, mint Krisztus Testében, az egyházban kapták meg. Az egyház tehát kiválasztott tagjain keresztül valamiképpen maga is szerző, és ezért jogosult a kebelén született írások magyarázatára, melyek tanúságát már azok keletkezése előtt hordozta, és amelyeket azért írtak le, hogy az egyház élő szava könnyebben terjedjen (vő. 2Tessz 3,1). Mivel az Ószövetség rejtetten már Krisztust hirdette és feléje tartott, és az emberiséget előkészítette az Istennel való misztikus egyesülésre, ezért abból vétetett, ami Krisztusé, mielőtt még i testben megjelent volna, és ezért ezek a szerzők is mintegy már Krisztus testéhez tartoztak. Már az Ószövetség látható történelméből is kitűnik ugyanis, hogy a próféták és más szerzők, akiket Isten sugalmazással felhasznált a szent könyvek megalkotására, az Isten Lelkét Isten népében és Isten népéért kapták, mint a közte és Izrael között megkötött szövetség szolgái. Az egyház tehát teljes joggal igényli magának mind az v, mind az újszövetségi Szent- írást, mert csak az egyháztól kapott hagyomány hívő elfogadásával ismerhető meg bizonyosan, méh könyvek alkotják az egyetlen Szentírást. És seréi más, csak a Szentlélekből élő egyház tudja felismerni, hogy nz Ószövet g üdvrendjében vagy az apostolok idejében írt könyvek közül mel. _k születtek isteni su- galmazásra és melyek nem. Az írás tehát önints
