Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: A teológia transzcendentális megalapozása Karl Rahner nyomán
giában válik az ember transzcendentális reflexiója transzcendentális teológiává. Isten végtelen távolsága konkrét közelséggé válik Jézus történetében. A végtelen lét konkrét abszolútummá lett. A mai teológia a korábbinál jobban hangsúlyozza, hogy a kinyilatkoztatás értünk, a mi üdvösségünkért történt. A kinyilatkoztató Isten mindig az ember felé fordul. A Szentírás nem arról tanúskodik, hogy az ember milyennek látja Istent, hanem arról, hogy Isten kittek látja az embert. A hittudomány nem az ember teológiája, hanem az Isten antropológiája. A teológia csúcspontja a Krisztus esemény, mikor is kinyilvánul, hogy Istennek mi a szándéka az emberrel. Krisztus embersége nem egyszerűen külsőleges eszköz az Atya kezében, miközben Isten továbbra is láthatatlan, hanem Isten arra vállalkozik, hogy önmagától különböző legyen — ember. Ezáltal nem Isten istenségén esik csorba, hanem az ember embersége teljesedik be önmagát meghaladón: istenivé válik az, ami/aki eleve Istené. Az ember titka Jézus titkába torkollik. ,r Az értelmezési veszélyek elkerülése érdekében világosan kell látni azt is, hogy ennek az okfejtésnek nem az a célja, hogy antropológiává alakítsa át a teológiát. Rahner és a transzcendentális teológia nem teológiai antropológiát.fplyt^t, Innern antropológiai teo-, lógiát, vagyis nem a kinyilatkoztatást kényszeríti az ember végességébe, hanem az em: bér valóságát értelmezi a kinyilatkoztatás fényében Lényegében csak akkor képes az ember befogadni Jézust mint üdvözítőt, ha Isten kópéra teremtett lényként értelmezi önmagát. Emberi létezésünk legmélyebb igénye a transzcendenciánk,és ennek alapján fejthetjük meg a „Jézus esemény"-t, s a belőle nem temporálisan, hanem, lényeg szerint — kiinduló történelem jelentését. ; n.sivrm nnl fed Az igehirdetés jelenlegi ínségállapota ösztönözte Rahnert arra, hogy a keresztény hit megértésének és továbbadásának krízisét figyelembe véve alapvetően új teológiai módszert dolgozzon ki. Ehhez össze kellett hangolnia a mai ember önértelmezését és az evangéliumi üzenet hirdetését. Szerinte a Krízis csak úgy oldható föl, ha az ember önmegértésére vetítjük a keresztény Úzenetet.., . ■..., Honnan erednek a hit terén a mai ember nehézségei? Rahner véleménye szerint ebben a helyzetben az antropológiai módszer segítségével lehet az Isten igazságáról szóló tanítást a leghatékonyabban megértetni és tovább adni. Isten szava úgy válik a mai ember számára „beszédessé", ha kimutatjuk: az Istenre vonatkozó teológiai állítások egyszersmind az emberről szólnak, s Isten az ember számára sóira sem tehet „idegen", legföljebb „rejtőzködő", sti . ■ ■í ed in i rn >1osé>l£lnovnd 6V301 lói : . ., r ...v/o 4 Ívj - .-.J , » ' ; 1 fH 5Í;AhA kereszténység transzcendentális alapvetése azért olyan fontos manapság/ mert a hittel szemben bizalmatlan mai ember számára fölmutatja a keresztény hit a priori lehetőségét, s ezzel megalapozza szabad elfogadását. A kereszténységben felfoghatatlanul mély titokkal találkozunk. Ez a titok azonban egyszersmind az ember titka is, ezért a reflektáló ember igyekszik valamiképpen érthetővé tenni, hiszen .mintegy önmagának tartozik ezzel. Következésképpen a reflexió szintjén is meg kell birkóznunk a keresztény titok teljes tartalmával. A teológus feladata az, hogy megértse és fogalmi alakra hozza az isteni titkot és annak jelentését úgy, hogy elhelyezhető legyen a mai ember létérzékelésének horizontjában, Aki ma „intellektuális becsületességgel" akarja vállalni a keresztény hitet, annak értelmileg és egzisztenciálisan is fel kell dolgoznia a létezését érintő kérdéseket. A kereszténység annak a Valakinek mérhetetlen mélységeibe vezet, akit Istennek nevezünk. Számos út vezet Istenhez. Közülük egyik a teológiai reflexióé. Ennek az útnak a sajátos mozgástörvényeit dolgozta ki a transzcendentális teológia formájában századunk egyik legkiemelkedőbb teológusa, Karl Rahner. ./ jtojin«, . . '.m '■ .'<|f< •. r.-, , 145
