Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TANULMÁNYOK - König, Franz - Varga Mária Ilona (ford.): Karl Rahner teológiai gondolkodásának összehasonlítása a "Lumen gentium" zsinati konstitúcióval
Franz König bíboros KARL RAHNER TEOLÓGIAI GONDOLKODÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A „LUMEN GENTIUM" ZSINATI KONSTITÚCIÓVAL Karl Rahner teológiai gondolkodásának és a „Lumen gentium" egyes szöveghelyeinek összevetése egyebek mellett a zsinati konstitúció története és megértése miatt is fontosnak tűnik számomra. 1. Rahner szerepe a Teológiai Komisszióban Amikor a zsinat kezdete előtt felkerestem Rahnert Innsbruckban azért, hogy zsinati tanácsadóként magammal vigyem Rómába, szándékomat kezdetben kevés megértéssel fogadta. Úgy vélte, mivel sohasem járt Rómában, nem tudná, hogyan mozogjon a számára kevéssé ismert terepen. Úgy gondolkozott, miként a később bíborossá lett Newman, első római útja előtt: bár valamennyien Péter hajóján vagyunk, nem feltétlenül a gépezet közvetlen közelében tartózkodunk. Azt sem tudta elképzelni, mi szükség lenne rá egy zsinaton. Én azzal igyekeztem meggyőzni, hogy a meghívott zsinati atyák egyikének sincs személyes tapasztalata arról, miként zajlik egy ilyen zsinat és milyen lehetőségei vannak a zsinati tanácsadóknak. Mivel azonban a pápa megengedte, hogy a zsinati atyák teológiai tanácsadókat vigyenek magukkal, ez lehetőséget adott arra, hogy ilyenformán is kifejezzem Rahner iránti nagyrabecsülésemet, valamint a zsinat számára hasznosítsam teológiai közreműködését. Már az első szekción (1962 őszén) bebizonyosodott, hogy Rahner a német nyelvterület teológusainak körében — Ratzinger professzor a kölni Frings kardinális tanácsadójaként volt jelen — mennyire ismert és elismert. Hamarosan a zsinat vezető testületéiben is fel- calálta magát, s kezdettől fogva bevonták azok munkájába. Főként az igen fontos Teológiai Komisszióban fejtett ki tevékenységet. Az első ülésszak vége felé, 1962 december 5-én, Montini bíboros kért szót a plenáris ülésen, s a zsinat további menete szempontjából fontos beszédet tartott. Ekkoriban még tisztázatlan volt, hogy az Előkészítő Bizottság által javasolt gazdag témaválaszték alapján végül is milyen irányban induljon a zsinat. Montini beszéde — utólag már elmondható — eldöntötte a zsinat további menetét. Többek között kifejtette, hogy az egyháznak nem csak a hívők, hanem valamennyi ember számára meg kell világítani az egyháznak Isten és Jézus Krisztus akarata szerinti lényegét, valamint azt, hogy milyen feladatai vannak napjainkban a világ üdvösségének érdekében. Korunk legfontosabb időszerű üdvözítő feladataként azt emelte ki, hogy az egyháznak a világ problémáival való szorosabb összefüggésben kell szemlélnie küldetését és tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy az egyház a jelen problémáit és kérdéseit tekintse vonatkoztatási pontként önmaga lényegének és feladatainak meghatározásakor. Feleljen meg hiánytalanul a teológiai igazságoknak, ugyanakkor arra is törekedjék, hogy azokat a mai emberek számára érthető nyelven fogalmazza meg. Ennek az önmeghatározásnak magában kell foglalnia minden hívőt, továbbá — s itt már az ökumenikus téma is megcsendül — valamennyi különvált keresztény testvért is. Montini bíboros felszólalása nagy egyetértésre talált, miután néhány nappal előtte, egy általános vitában már Suenens bíboros is hasonló értelemben nyilvánított véle146
