Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: A teológia transzcendentális megalapozása Karl Rahner nyomán
felé. A teológiában eleve benne rejlik az embernek valamilyen filozófiai vagy filozófia előtti önértelmezése. Úgy a teológiai értelmezésben, mint az egyházi igehirdetésben a keresztény tanítás az ember valamilyen reflektált létfelfogásával találkozik. Csak ebben a szembesítésben képes a teológus a kinyilatkoztatás tartalmát elsajátítani, igazságát értelmezni. Ámde ezzel már szükségszerűen filozofálunk a teológiában. A teológia nem kerülheti meg az ember előzetes, filozofikus önfelfogását. Harmadszor Rahner a keresztény filozófia törekvését is figyelembe veszi. Az egyháznak szüksége van némileg egységes, „iskolás", hivatalos teológiára, amelyben kidolgozhatja a keresztény misztérium tudományos feldolgozásának nyelvi és értelmezési horizontját. Ez pedig a filozófiából származik, és magában foglalja valamely korszak általános, szellemi, reflektált tudatát. A teológiának vállalkoznia kell arra, hogy nyílt dialógust folytasson valamilyen alkalmas filozófiával, amelyet nem korlátoz eleve egyoldalú vagy torz törekvés. Másrészt a filozófia is rá van utalva erre a párbeszédre, mert önmaga alapjaira reflektálva csak akkor képes önmagát megalapozni, ha felfedezi, hogy értelmező törekvése egy nagyobb egész mozzanata, amely felé önmagától és belülről irányul. Kétségkívül hatalmas ösztönzéseket kapott a filozófia a keresztény hittől, de a teológus is felfedezheti, hogy hite és gondolkodó törekvése között belső konvergencia van, vagyis a filozófia a teológiai értelmezés benső és lényegi mozzanata. A filozófia és teológia ilyen felfogása tette képessé Rahnert arra, hogy századunkban a legnagyobb feladatra, a teológia megalapozására vállalkozzék. A megalapozás előkészítése Rahner rendkívül tisztán észlelte századunk szellemi problémáit, a teológia aktuális feladatait. Úgy gondolta, a mai szellemi légkörben az újkori szubjektív-antropológiai fordulat figyelembevételével kell a teológia helyzetét felmérni és megfelelő megoldást ajánlani, így irányult figyelme a transzcendentális kérdésfeltevésre, az abból kifejlődő transzcendentális reflexióra és módszerre, amelyet alkalmasnak látott a teológia megalapozására a megváltozott szellemi légkörben. Rahner soha nem foglalkozott öncélúan a filozófiával, a dogmatikát viszont személyes elkötelezettséggel művelte. Mindig konkrét és lelkipásztori célok vezették teológiai eszmefuttatásait Zavarban lévő, vagy eltévedt kortársainak akart segíteni. Számukra igyekezett mintegy újra felfedezni a keresztény hit alapvető értelmét. Rahner törekvését csak úgy érthetjük meg, ha előbb felvázoljuk a teológia mai helyzetét. Napjainkban nemcsak megváltozott a szellemi légkör a teoíógia körül, hanem sajátos ínség és szükségállapot keletkezett. A keresztény hit többé már nem magától értődő meggyőződés. Szakadás keletkezett az élet és a hit, a valóság és a vallás között. Sok kortársunk számára értelmetlennek és idegennek tűnik a vallási tanítás. Sokan nem érzik és még kevésbé értik, hogy a vallás tanaiban az életről, az ő személyes életükről van szó. Új és alapvető értelmezés nélkül nem lehet ma a keresztény hitet közölni. Rahner szerint négy nehézséggel kell ma a teológusnak szembenézni: a pluralizmussal, a megnövekedett ismerethalmazzal, a történeti tudattal és az ateista valláskritikával. A szaktudományok gyors fejlődése révén az ismeretek és a problémák szinte áttekinthetetlen tömege zúdult reánk. Ebben a helyzetben alakult ki a pluralizmus, az egymásra vissza nem vezethető nézetek, ismeretek sokasága és egymás mellett élése. A modern, szekularizált társadalom már nem vállalja magára intézményesen a hit őrzését és továbbadását. A hitet mindenkinek személyes döntéssel kell vállalnia. Az intellektuális becsületesség ebben a helyzetben azt követeli, hogy legalább a hit alapkérdéseit tisztázzuk, hogy érvekkel alátámasszuk a kereszténység abszolút igényének jogosságát. Helyzetünket nehezíti a történeti tudat, mely szerint a történeti tények és helyzetek esetlegesek, véletlenszerűek és relatívak. A hit titkai pedig éppen a történelem eseményeiben lépnek fel abszolút érvénnyel. Ha a történeti kinyilatkoztatás ténye lélektanilag abszolút kényszerítő lenne, akkor tartalmi igazságát, értelmét se lehetne kétségbe vonni. Mivel azonban a pluralista világban ez nem így van, ezért radikális egyszerűséggel kell a hit tartal141
