Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: A teológia transzcendentális megalapozása Karl Rahner nyomán
zott úgy, mint aki az ember üdvösségének titka. Önközlése nem csupán amolyan önmagában szemlélhető ún. tárgyi igazság, hanem éppen üdvösséges — „egzisztenticális" — igazság, amelyben elsősorban nem arra derül fény, hogy mi az Isten és mi az ember, hanem megmutatkozik, hogy ki az Isten és ki az ember, s mit jelent egymás iránti szere- tetük. A teológus vizsgálati „tárgya" Isten üdvözítő önközlése és az ember válasza által létre jött szféra. Igaz, hogy a teológia középpontja Isten és az ő üdvözítő terve, de ez a középpont csak annyiban ragadható meg, amennyiben ténylegesen megnyilatkozott. Ugyanakkor az is igaz, hogy a teológia mindig az emberről beszél, még akkor is, ha Istenre vonatkozó igazságokat állít. A teológus nem beszélhet úgy Istenről, hogy egyszersmind ne szólna az emberről, mert az ember az az alany, akinek az a rendeltetése, hogy részesedjék Isten belső életében. Ebben az értelemben a keresztény teológia mindig „ember- központú" teológia. Filozófia és a teológia Karl Rahner, felmérve a teológia mai helyzetét, igen fontos feladatra vállalkozott: a teológia új megalapozására. Ehhez a feladathoz segítségül kellett hívnia a filozófiát, újból tisztáznia kellett a teológia és a filozófia kapcsolatát. Szisztematikus dogmatikát nem lehet kidolgozni megalapozott, igazolt filozófiai ismeretek nélkül. A dogmatika művelése közben gondolkodnunk kell: nem a probléma megoldó — a technikai —, hanem a probléma megfogalmazó, kérdező — a bölcseleti — gondolkodás értelmében. A gondolkodás tudománya pedig nem más, mint a bölcselet, végeredményben a metafizika. Nemcsak az következik ebből, hogy fel kell használnunk a metafizika történeti hagyományát, hanem az is, hogy figyeljünk a bölcselet aktuális helyzetére és lehetőségeire. Gondolkodásunk akkor keresztény, ha alapvetően nyitott a transzcendencia és a történelem felé. Minden olyan bölcseletet felhasználhat a teológus, ami megfelel ennek a két követelménynek. Tudomásul kell venni azt, hogy teológia mellett a filozófia is alaptudomány, vagyis arra törekszik, hogy tudományosan, reflektáltan megvilágítsa létezésünk, gondolkodásunk alapjait, a létet, a lét egészét, létezésünk lényegi feltételeit. Ennélfogva a teológia nem csupán megtűri, hanem egyesenesen igényli a filozófiát. A filozófia-, a szellemtörténet belsőleg hozzátartozik a kinyilatkoztatás történetéhez. A filozófia nélkülözhetetlen kommunikációs partnere és részint önkifejeződése a kereszténységnek. A kinyilatkoztatás és a kegyelem címzettje a teljes ember, tehát a gondolkodó, filozofáló ember is. Istennel lényegi kapcsolatban van mind a szellem, mind a történelem, mert Ő mint egyetlen igazság minden valóság és igazság forrása. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az ember autonóm módon, gondolati úton megbirkózzék az emberi létezés alapvető kérdéseivel — például filozófiailag reflektáljon hitére, a vallásra —, mert az is a létezés alapjaihoz tartozik. így a filozófia egyben mindig vallás- filozófia és „természetes" teológia. Rahner három oldalról világítja meg a filozófia és a teológia viszonyát. Először a filozófia mint transzcendentális reflexió átfogja a konkrét és történeti létértelmezést, az egyetlen és totális létmegértés kidolgozására törekszik, de ténylegesen sohasem képes hiánytalanul megragadni sem a létezés konkrétságát sem teljességét. Ez nem kudarc, hanem inkább annak felismerése, hogy a filozófiai eszmélődésnek határai vannak. Ám e felismerés megnyit egy másik, végtelen dimenziót, amennyiben úgy értelmezi az emberi létezést mint az Istenre, az abszolút titokra irányuló transzendenciát. Ha a filozófia helyesen értelmezi magát és helyesen fogja fel szabadságát, akkor a létezés olyan első és reflektált megvilágítása lehet, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a gondolkodó ember a konkrét létezésében és történelmében megtalálja az élő Istent, s Igéjének hallgatója legyen. Másodszor a teológia lényegéből fakadóan is szükség van a filozófiára. Azért lehet a teológiának filozófiai indíttatása, mert a kinyilatkoztatás az egész embert szólítja meg, és az emberi egzisztencia egészének igénylése már eleve nyitott a bölcseleti emberfelfogás 140
