Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Békés Gellért: New Age: Ígéret vagy ábránd? - Értelmiségi fiatalok útkeresése
reső és kutató — embernek nemcsak lelkierő-gyakorlatokra van szüksége, hanem felülről jövő vezetésre is." (Timiadis: Az élő orthodoxia, 43.) így igaz! Szoktam volt mondogatni a szeminaristáknak, hogy a Szentlélek segítségül-hívására nemcsak a tanév elején van szükség, hanem a vakáció elején is. Nemcsak a lelkigyakorlat elején, hanem még inkább a végén! Az elején azért, hogy megérteni, a végén pedig azért, hogy megtartani, megvalósítani legyünk képesek. Amint az egyetemes egyház, úgy a család-egyház is csak a Szentlélek által állhat fenn és működhet. 1. A Familiáris Consortio 2.p. többször is idéztem; a fontos „apostoli buzdítást" s az idézet helyét az encik- lika pontjainak megadásával jelöltem. Békés Gellért OSB NEW AGE: ÍGÉRET VAGY ÁBRÁND? Értelmiségi fiatalok útkeresése Érdeklődéssel olvasom a lapok hasábjain, hogyan vélekednek ma fiatalok Magyarországon az egyházról, s általában a vallásról. Ha meg is oszlanak a vélemények, az egyház munkáját általában szükségesnek tartják a mai magyar társadalomban. Azt a tényt, hogy sokféle egyházkép létezik, pozitiven értékelik, mert éppen azzal, hogy különböznek a vélemények, sőt nem egyszer ellene is mondanak egymásnak, cselekvési alternatívát nyújtanak: lelkiismereti kényszer nélkül a szabad választás lehetőségét. A lelkiismereti szabadság nyilván alapvető emberi jog, amit minden nevére méltó demokratikus társadalom tiszteletben tart. Hiányolom mégis, hogy arról nem történik említés: a szabad választás az előzetes tájékozódás és megfontolás erkölcsi kötelességével jár. A lelkiismereti szabadságnak ezzel az etikai vonatkozásával alig foglalkoznak, pedig erkölcsi tekintetben csak akkor lehet teljesen szabad és helyes a döntés, ha nem múló hangulatból, személyi ellentétekből vagy más, merőben szubjektív indulatból ered. Döntésünknek, tárgyi felismerés és kritikai meggondolás következményeként, tudatosan kell történnie. A lelkekben elevenen kell élnie a tudatnak, hogy a szabad választás erkölcsi felelősséggel jár, s ezért helyes tájékozódást és érett kritikai megfontolást követel. A szabad döntés erkölcsi felelősségének tudata ma annál is fontosabb, mivel a történelmi múltú, hagyományos vallási és erkölcsi tanítással rendelkező egyházak tövében egyre szaporábban burjánzanak a szekták vadhajtásai. Kétségtelen, hogy ez egyfelől a történelmi egyházak bizonyos fokú intézményes megmerevedésének következménye, másfelől azonban éppen annak a jele, hogy korunk embere egyre nyugtalanabbul keresi azt, ami létének értelmet adhat, ami üdvözítheti, és többnyire — éppen tájékozatlansága miatt — úgy érzi, hogy az intézményes egyházak ezt a lelki igényt nem tudják kielégíteni. Ám most mégsem a szektákkal szeretnék foglalkozni, hanem egy olyan vallási mozgalommal, amely a kereszténység és a többi világvallás vetélytársaként úgy jelentkezik, mint a ránk köszöntő új évezred egyetemes vallása. Ezért voltaképpen nem is vetélytárs akar lenni, hanem olyan vallási mozgalom, amely valamennyi vetélytársát egyesíti: mint valami hatalmas folyam, amely korszerűségének sodrával minden egyházat, szektát, vallási igényt és törekvést magával tud ragadni. A New Age néven ismert mozgalomról van szó. Alice Ann Bailey (1889-1949) azzal az igényes szándékkal indította el ezt a mozgalmat 1932-ben, hogy gyökeresen megújítsa az emberiséget. Ennek érdekében magának az egyénnek kell megújulnia és fáradhatatlanul dolgoznia szellemi, lelki és fizikai képességeinek fejlesztésén. Mozgalmát 1961 óta egy kaliforniai pszichoterápiái intézet terjeszti, s — ma már hazánkban is — főleg a fiatal 126
