Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Oláh Miklós: Hitre nevelés a családban
— A gyermekekkel együtt ünnepelt miséken is „hasznos egyes teendőket a gyermekekre bízni, pl. az adományok oltárhoz vitelét vagy, hogy egyik-másik miseéneket ők adják elő." (18) Összefoglalásunk az Országos Lelkipásztori Intézet „Útkereső lelkipásztorok" munkacsoportjának közreműködésével készült, E papi csoport tagjai együttesen keresik a lelkipásztorkodás zsinati szellemnek megfelelő, új útjait. Közös munkájuk és tapasztalataik gyümölcsét szeretnék mások javára kamatoztatni. (A gyakran idézett egyházi dokumentumokat a következőképpen rövidítettük: A Római Misekönyv Általános Rendelkezései (=RMÁR), megjelent az Új misekönyv elején, Bp. 1991; — A gyermekmisék Direktóriuma (=GYMD), in: Bűnbocsánat és Oltáriszent- ség (a MKPK kiadása) Bp. 1976. 377—411; A Szentáldozás és az Oltárisszentség tisztelete a szentmisén kívül (=SZÁMK), in: Bűnbocsánat és Oltáriszentség, 221-302.) Irodalom: Hajnal Gy.: Misekatekézisek gyermekek részére, Teológia 1974/2. 127-130; — Pajkó L: A mise mint pasztorádós lehetőség, Teológia 1974/2.125-127; — Sólymos Sz.: Gondolatok a pap nélküli istentiszteletről, Teológia, 1981/2. 81-87; — Waigand ].: Magyar liturgikus szövegeink az ifjúsági lelkipásztor szemével, Teológia 1981/2 113-118; — Tomka R: A prédikádófelmérés főbb tanulságai. Teológia 1982/2.118-121; — Vö. Teológia 1980/1. tematikus száma. Oláh Miklós HITRE NEVELÉS A CSALÁDBAN „A keresztény család az az elsődleges közösség, amelynek feladata, hogy a felnövekvő embernek hirdesse az Evangéliumot, és a bontakozó személyt a neveléssel és a katekézissel elvezesse a teljes emberi és keresztény érettségre." Familiáris Consortio 2.p.1 Van a magyar társadalomnak egy nagyon mélyen, csendesen, de rettenetesen szenvedő csoportja, akikről nem beszélünk, sőt nagyon sokan nem is tudnak róla, sokszor még a legközelebbi hozzátartozók sem: azok a szülők, főleg édesanyák, akiknek nem-hívők lettek a gyermekei és teljes hitbeni tudatlanságban nőnek fel az unokái. Hogy milyen fájdalom ez, csak az tudja, akinek már volt benne része. Ha az unokák aranyosak, kedvesek, akkor azért szívszorító a fájdalom, mert a legszebbet, legfontosabbat nem kaphatja meg a kicsi lény. Amikor pedig már nyers, darabos kamasszá válik, és nemcsak tétován tévelyeg, hanem súlyos sérüléseket is szenved és okoz, végzetes zsákutcákba téved, mert nem kapott sem támpontokat, eligazítást, sem erősítést a jóra, akkor ezért vérzik a család idősebb, hívő tagjainak a szíve-lelke. Jézus anyjával közös ez a sors: Simeon jövendölése („a te lelkedet is tőr járja át") ma különösen is beteljesedik az idősebb, hívő nemzedék életében. A fájdalmat még keservesebbé teszi a folyton megújuló lelkiismeret- furdalás és gyanakvás: „valamit rosszul tettem, elmulasztottam? Én vagyok az oka?" Nem véletlen a cím megfogalmazása: hitre nevelés. A hitet ui. nem lehet „oktatás"-sal átadni. Vajon lehet-e a hitet tanítani? Annyiban igen, amennyiben a hithez valóban szükségesek megfelelő és helyes ismeretek is. De a hit nem csupán és nem is elsősorban csak ismeret és tudás, hanem cselekvés, gyakorlat, magatartás, élet. Az „oktatás" szó mindezek megjelölésére alkalmatlan, s a „tanítást" illetően is megkülönböztetéssel kell él121
