Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - KÖRKÉP - Máté Zsuzsanna: Az Abszolútum Schütz Antal és Sík Sándor művészetfilozófiájában
ánytalan tiszta szépséget, és midőn ezt megsejdíti, megtermékenyül arra, hogy a teremtésnek szépségét is gyökerében meglássa és másokkal is a kellő háttérben megláttassa: mint az örök szépségnek sugárzását. Az igazi művészet imádkozik."3 Pitroff Pál metafizikus, konvergáló két-világa teológiai megalapozottságú: nem állhat szembe egymással; hiszen Isten a világgal való kapcsolatában immanens és transzcendens is egyszerre. Pitroff esztétikai rendszerében nem találhatjuk meg ennek a teológiai problémának a művészetre vonatkozó következtetéseit, viszont Schütz Antal „nomoló- giai" istenbizonyítékáról szóló gondolatmenetében igen. „A mindenség egyedeiben és együttességében sok irányú egyetemes és lényeges, a dolgok legbensejében gyökerező törvényszerűséget mutat. A törvényszerűség területei és jelenségei: a természet, a lélek világa és az ismerés világa."4 Ennek a való világnak, a pitroffi művészetfelfogás kaotikus világának a művész által (is) felmutatható rendje, lényegi jegyei, harmóniája, szépségei egy „rendezőt" tételeznek Schütz Antal szerint, mely csak szellemi való, „abszolút értelem" lehet. Isten az abszolút törvényhozó, de „Isten nemcsak szigorú törvényszerűség korlátái közé szorít mindent, hanem művészettel teremt; gondolatai Ideák: tökéletes tartalomnak szép formában adnak kifejezést, a világ alakulatainak ősképei, melyeket az emberi ismerés a tudatban újra alkot, és így Istent, mint a szépség ősforrását ismeri meg."5 A skolasztikus filozófia megfogalmazásában az abszolút Lét, Isten a létezők alapja, immanens valósága; de egyszersmind a létet felülmúló, transzcendens valóság is. Aquinói Tamás a lét analógiájáról szóló tanában kifejti, hogy „az analógia alapja a részesülés, illetve a teremtés. A véges létezők részesülnek az isteni Létből, valamiképpen utánozzák és megjelenítik azt, ezért tökéletességük analóg módon állítható az Istenről is."6 A véges létezők, az emberi teremtmények Istentől kapott transzcendentális tulajdonságai: az igazság, a jóság, a szépség. Mindhárom érték ősforrása és ősmintája, az Abszolút Igazság, Jóság, Szépség: maga Isten, a feltétlen Lét. Bár a létezők világa csak tökéletlen formában, hiányosan megvalósítva, relatívan hordozza magában az Igazat, Jót, Szépet: de az ember mégis viszonyító mértékként, sejtés formájában tud ezek Abszolút, tiszta megnyilvánulásáról (Istenről), skolasztikus fogalommal: ezen értékek létesítő (étioló- gki) okáról. Schütz Antal étiológiai istenbizonyításához7 kapcsolható a neotomista esztétikai koncepciókban az esztétikai alanyok apriori, titokzatos jellege. így Sík Sándornál, Pitroffnál, Schütznél az alkotás, befogadás folyamatának bizonyos mozzanatai, az esztétikai tetszés, ítélkezés, a szép iránti emberi, megmagyarázhatatlan vonzódás ontológiája csak Istenre, mint létesítő okra vezethető vissza. Pitroff esztétikája csak feltételesen utal teológiai következményekre. Mint említettük, a művészet létében utalhat Istenre; de a feladata nem az Isten-hitben való meggyőzés, hanem rejtettebb: a való világ harmóniájának (benne isteni mivoltának) megmutatása. Schütz Antal skolasztikus teológiájában helyet kap a művészetről szóló elmélkedés, de csak érintőlegesen, az istenbizonyítékok közé sorolható emberi tevékenységek egyikeként a teológiából tekintve le a művészetre. Sík Sándor esztétikájában a fenomenológiai módszerrel feltárt esztétikai antinómiákat az Abszolútumban, mint a keresztény Istenben véli feloldhatónak: a művészetfilozófiai végkövetkeztetéseket teológiába, teodíceába emeli fel. Sík Sándor Esztétikájában többször is hivatkozik Schütz teológiai fejtegetéseire, az egykori társszerző teodíceai magyarázataira. Sík gondolatmenetében azonban csak mint végső, lehetséges magyarázatként, okként merül fel az isteni Abszolútum. Ideologikus, hiten alapuló végkövetkeztetése nem zárt koncepciók szükségszerű következménye; hanem a felvetett, helyesen meglátott és elemzett esztétikai problémákra adott lehetséges válasza. A fenomén-élmény esztétika végső kérdései filozófiába torkollanak, s ha mindezek objektív idealista alapon feleletet nyertek, könnyen áthajlanak a teológiába, a hit ideologikus területére, mint ez Sík Sándornál is tapasztalható. Az esztétikum alanyi oldalának „sui generis" sajátossága az esztétikai apriori, mely „máshonnan nem magyarázható, csak önmagában átélhető."8 Schütz skolasztikus teodíceai magyarázatának étiológiai istenbizonyítékához kapcsolódik Sík Sándor végső, ontológiai következtetése is: „Az alapvető esztétikai tények kö100
