Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fischer, Georg - Horváth Ilona (ford.): A Biblia - Isten jele minden idők számára
pasztorációs okok miatt a liturgia számára kihagynak részleteket, és a „megnyesegetett" breviáriummal, amelyből a kemény vagy kihívó zsoltárverseket kihúzták. A fékező hatás sok egyházközségben a felolvasás módjával tovább folytatódik; a gyors, érthetetlen vagy túl halk felolvasás, az olvasmányok között hiányzó szünet, együttesen azt eredményezik, hogy Isten szava alig fogadható be. A legerősebb korlátozás természetesen életmódunkkal éri a Bibliát. Aki maga másként él, aligha tud nyitott lenni feléje. Isten szava mégis élő és erőteljes. A Józsefről és testvéreiről szóló elbeszélés (Tér 37- 50) még ma is magával tudja ragadni hallgatóit, olvasóit, évezredekkel keletkezése után. Az akkori viszály és a kiengesztelődéshez vezető hosszú út olyan példaszerű helyzeteket tartalmaz, amelyeket mi is átélünk. Ez az elbeszélés bátoríthat minket, hogy hasonló módon keressük a kiengesztelődést. A bibliai történetek nem gyakorolnak ránk nyomást, hanem szabaddá tesznek a határainkat áttörő szeretetre. A bibliai szövegek hatását mindenekelőtt akkor érzékelhetjük, amikor egészen spontán vágyat érzünk arra, hogy kövessük az olvasott vagy hallott magatartást. Amikor halljuk, hogyan közeledik Jézus egy kirekesztett emberhez (pl. Zakeus, Lk 19), hogyan hagyatkozik rá Ábrahám egészen Isten szavára (Tér 15), hogyan könyörög egy asszony a lányáért (Mt 15,21-28), akkor — anélkül, hogy előírásként meg lenne fogalmazva! — erőt ébreszt bennünk, hogy kövessük a jót. Az élő bibliai szó mintegy felszabadítja az akkori erőt, újra jelen valóvá teszi. Isten szava nem avul el. Életünk során évente halljuk ugyanazokat a szövegeket újra meg újra, és mégsem válnak soha elcsépeltté. A más ismert szövegben váratlanul feltárul az, amit addig nem vettünk észre. A bibliai szó mindig új. „Világosságom és üdvösségem az Úr — mitől félnék?" így kezdődik a 27. zsoltár. Számtalan embert emelt föl ez a mondat, örömöt hozott nekik veszélyekkel teli helyzetekben is, súlyos betegségben, egyeseknél a halálba vezető úton. Megszorították azok kezét, akik így imádkoztak velük, és ebben oltalmat és segítséget találtak. A Biblia veszélyes könyv, de egyben veszélyt legyőző könyv is. Ereje olyan mértékben bontakozik ki, amennyire megélik az emberek, amennyire „az ige szolgáivá" válnak (Lk 1,2). A harmadik világ országaiban ez a legszegényebb embereknek gyakran könnyebben és jobban sikerül mint nekünk, akik a jólét és biztonság szemüvegét hordjuk. De mi is kiszolgáltathatjuk magunkat az isteni szónak, megtapasztalhatjuk erejét. Különösen a nehéz döntési, megkülönböztetési folyamatoknál van segítségünkre a hatékony isteni szó. Eligazít, hogy mennyire kell szó szerint érteni a bibliai helyet: megérezzük a helyes mértéket abból az átváltoztató, megújító erőből, amellyel a Biblia elvezet minket az egyre növekvő szeretetre. Jegyzetek: 1. Egészen hasonlóan látja ezt S. Kierkegaard „Zur Selbstprüfung der Gegenwart anbefohlen" c. írásában, ahoi a Bibliát szerelmeslevélhez hasonlítja. —2. A „kedvesemnek" így is fordítható: „kedvesemről". Ebben az esetben a fenti gondolatot erősíti meg, hogy Isten az éneknek legfőbb tartalma is. — 3. Ez hangsúlyozandó mindazokkal szemben, akik Marcion nyomán az ószövetségi „igazságos (= büntető) Istent" megkülönböztetik az újszövetségi „jó Isten"-től. Az ilyen hozzáállás nem veszi figyelembe az olyan helyeket, mint pl. Mt 22,13; Lk 19,22, és nem méltányolja, hogy Jézus beszédei az Atyáról az Ószövetség Istenére vonatkoznak. — 4. A Biblia esetében a szöveg áthagyományozásánál tapasztalható megbízhatóság és hűség szokatlan az ókor könyveinél. — 5. Vö. a megtorláshoz akárcsak a Tér 4,23-at! — 6. Egy szó abban a szellemben értendő, amelyben elhangzott (lásd ehhez a Dei Verbum dogmatikai konstitúdó az isteni kinyilatkoztatásról, III. 12.). Ez az elv a Szentírással való kapcsolathoz az olvasó részéről hitet és imádságot kíván, mert ez a magatartás jellemezte azokat az embereket is, akik azt írták. — 7. A bibliaolvasásnak (közösségben is) ezt a módját Bludesch-módszemek hívják, megtalálható többek között az „Entschluss" folyóiratban, 43 (1988), 30-32. o. — 8. Ezek az egyéb szövegek, valamint a párhuzamos helyek általában megtalálhatók a bibliakiadások lapszéli utalásaiban (vagy az egyes könyvek végén. — a ford.), esetleg egyszerűen a bennünk felmerülő asszodádó segítségével. Georg Fischer SJ: Die Bibel — Zeichen Gottes für alle Zeit. Az írás megjelent: Werkheß für Gemeinschaßen. Christlichen Lebens 1/1992. 4. o. Fordította: Horváth Ilona 81
