Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Pomogáts Béla: A Biblia és a magyar irodalom
Pomogáts Béla A BIBLIA ÉS A MAGYAR IRODALOM A Biblia nemcsak a kereszténység (és még előbb: a zsidóság) alapkönyve, amelynek szavain, tanításain és történetein keresztül Isten szól az emberhez és az emberiséghez, hanem az európai kultúra egyik legáltalánosabb forrása is, amelyből azok is bőven merítettek, akik máskülönben nem hallották meg a kinyilatkoztatást. A magyar irodalom is együtt él a Bibliával, több mint hét évszázad óta, amióta csak megszületett. Belőle merített istenhitet és emberi reményt, s voltak sötét századok, így a török hódoltság kora, midőn a magyar népnek szinte egyetlen vigaszát a Szentírás jelentette: az Ószövetség történeteiből saját sorsát olvasta ki, az Evangéliumokból, az Apostolok leveleiből pedig bíztatást merített, erőt kapott, nemegyszer a túlélés, a megmaradás erejét. Költőink és íróink mindig a nagy belső küzdelmek és elhatározások óráiban fordultak a Bibliához, történelmi és nemzeti megpróbáltatások idején, midőn úgy tetszett, csupán a szent könyvekből remélhettek menedéket, vigasztalást, reményt. Voltak költőink, íróink — például Arany János, Ady Endre, Kodolányi János, Sík Sándor, Rónay György —> akiknek keze ügyében mindig ott volt a Biblia, és nem múlt el nap, hogy tanácsot ne tőle vártak volna. Irodalmunk születésénél már ott volt a Biblia. A magyar középkor kolostoraiban: be- nedekrendiek, dominikánusok, ferencesek és pálosok között bibliafordítások is készültek, igaz, ezek szinte mind elpusztultak vagy elvesztek a történelem viharai között. Ar- pádházi Szent Margit legendája említi, hogy a nyulak-szigeti klastrombán élő királylánynak szerzetesnővérek magyarul olvasták fel Jézus szenvedéstörténetét az Evangéliumból. Később ferences barátok: Bálint és Tamás fordították le a Szentírás számos részletét, őket azonban eretnek hírbe keverték, mint Húsz János mozgalmának híveit. Munkájuk három kódexben: a Bécsi-, Müncheni- és Apor-kódexben maradt fenn. Nyomukba a budaszentlőrinci kolostorban élt Bátori László pálos szerzetes — sajnos elveszett — munkája lépett, amely a kutatók többsége szerint nem bibliafordítás volt, hanem bibliamagyarázat — magyarul. Ugyancsak a szent könyvek részletei találhatók a XVI. század elején keletkezett Jordánszky-kódexben, majd Komjáthy Benedek ültette át nyelvünkre Szent Pál leveleit, Pesti Gábor és Sylvester János az Újszövetséget, s a kolozsvári Heltai Gáspár is a népszerű bibliafordítók közé tartozott. így vezetett az út a teljes magyar bibliafordításhoz, amelyet a református Károli Gáspár, majd a katolikus Káídy György hozott tető alá. A Biblia így bekerült a magyar irodalom és szellem történetébe, sőt a Biblia nyelve rendkívüli módon hatott nemzeti nyelvünk fejlődésére is. (A régi magyar biblia- fordításokból nemrég — Magyar bibliafordítások Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig címmel — Nemeskürty István adott közre terjedelmes válogatást!) A szent könyvek ihletése ettől kezdve állandó volt irodalmunkban: a reformáció és az ellenreformáció egyaránt a Bibliából merített és arra hivatkozott, s a Biblia világa teljességgel átszőtte olyan írók munkásságát, mint a protestáns Bornemissza Péter vagy a katolikus Pázmány Péter és Zrínyi Miklós. Később, a XVIII. és XIX. században is ihlető erő maradt, például Madách Imre és Arany János esetében. Madách nemcsak Mózes című bibliai drámáját írta az Ószövetség nyomán, — nagy művében: Az ember tragédiájában is szerepet kapott a bibliai hagyomány, mindenekelőtt a Genezis, de a megváltásra váró prófétikus tradíció is. Madách ahhoz az irodalmi hagyományhoz tért vissza, amely a bibliai történeteket a magyar történelmi sors metaforáinak látta, így az 1861 őszén befejezett Mózesben a szabadságharcban levert nemzet erkölcsi megigazulásának és felemelkedésének útját jelölte ki. Arany János ugyancsak a levert szabadságharc után nyúlt a Biblia után, midőn két versében — Ráchel, Ráchel siralma — utalt azokra a fiatalokra, akik 82
