Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kremer, Jacob - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Szó szerinti hűséggel - nem betűről betűre. Az egyszerű bibliaolvasás határai és lehetőségei
TANULMÁNYOK Jacob Kremer SZÓ SZERINTI HŰSÉGGEL — NEM BETŰRŐL BETŰRE Az egyszerű bibliaolvasás határai és lehetőségei A bibliatudomány szolgáló feladata Aki azt gondolja, hogy az egzegézis segítsége nélkül olvashatjuk ma a Bibliát, súlyos tévedés áldozata. Nem veszi észre, hogy a Biblia az Istennek nem közvetlenül az emberhez intézett beszéde — ahogyan ezt a Koránról állítják —> hanem Istennek emberek által közvetített igéje. Ezért egy bizonyos kor nyelvéhez és környezetéhez kötődik. Hogy más, esetleg későbbi kultúrákhoz tartozó emberek is megérthessék üzenetét, le kell írni és le kell fordítani számukra. Figyelembe véve a bibliai szerzők és a mai olvasók között lévő nagy távolságot, sem megbízható szövegkiadást, sem íiű fordítást nem lehet készíteni a sok, egymástól helyenként eltérő kézirat (papiruszok és pergamen kódexek) kritikai vizsgálata és az ókori nyelvek ismerete nélkül. Ebben az értelemben már a „legegyszerűbb" bibliaolvasó is rá van utalva a tudomány szolgálatára. A Biblia szó szerinti hűséggel való lefordítása azonban nem jelenti az eredeti szöveg betűről betűre való visszaadását; ez utóbbit mondják sokszor félreérthetően „szó szerintinek". Számos szónak és fogalomnak ugyanis az egyes nyelvekben és kultúrákban más és más jelentése van. így például a sokszor „lélek" szóval fordított héber nefes szónak a Bibliában más, gazdagabb a jelentéstartalma (pl. lehelet, torok, vágy, lélek, élet, egyén), mint a görög filozófia meghatározta nyugati nyelvekben (a testtől különböző szellemi, halhatatlan szubsztancia). Ezenkívül a szavaknak, mondatoknak és szövegrészieteknek sokszor több jelentése van (poliszémek), és csak a szövegösszefüggés teszi őket egyértelművé. Az egyháztörténet bizonyítja, hogy a betű szerinti (állítólagos szó szerinti) értelemre való leszűkítés sokszor komoly következményekkel járó helytelen értelmezéshez vezetett. Mutatja ezt például az egyik példabeszédben elhangzott parancsra való hivatkozás — „kényszeríts be mindenkit", compelle intrare (Lk 14,23). A missziókban gyakran ezzel a „paranccsal" igazolták a kényszer alkalmazását. Hasonlóképpen még néhány évtizeddel ezelőtt is a „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak" (Mt 22,14) mondat betű szerint való felfogása ahhoz a nézethez vezetett, hogy az emberiség nagy része biztosan elkárhozik. Az újabb egzegézis alapján tisztábban látjuk, hogy az ilyen kijelentések nem információk az üdvözültek számáról, hanem „buzdítások", és mint a prédikációk, cselekvésre szólítanak fel. Igazolja ezt az is, ahogyan az újszövetségi írók az ószövetségi szövegekkel bántak. Nem betű szerint vették azokat, hanem az elnyert új látásmód alapján szabadon értelmezték — és ezt az új interpretációt (relecture) tekintették a tulajdonképpeni értelemnek. Ilyen például a prófétai ígéretek keresztény kifejtése (vö. ahogyan az ApCsel 8,30-37) szerint Fülöp magyarázza az etiópnak Izajás 53. fejezetét), valamint az olyan, egykor politikai fogalmak, mint a „megszabadulás", „Isten uralma", „Messiás" Krisztus-értelmezése, hogy ti. Isten keresztre feszített és föltámadott Fia vált ki a Sátán hatalmából. A mai bibliaolvasásnál az említetteken kívül a következő két faktor is latba esik még: Először: nagyon megváltozott az embernek a világhoz és a történelemhez fűződő viszonya. A középkor vége felé előretörtek azok a tudományok, amelyek minden létező 66
