Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tarjányi Zoltán: Pedagogia christiana - Gondolatok a krisztusi-keresztény nevelésről
Tarjányi Zoltán PEDAGÓGIA CHRISTIANA Gondolatok a krisztusi-keresztény nevelésről A jó pedagógus hihetetlen teljesítményeket tud kihozni tanítványából. Egyszerre két dologra teszi képessé a rábízottat: úgy tud kilépni önmagából, hogy megtisztultan, nagyobb érlelődési fokon nyeri vissza önmagát; valamint személyes kapcsolatával nem magához láncolja az ifjút, hanem valamely értékirányra nyitja rá szemét, távlatot ad neki. Ezen igazságok szemléltetésére lapozzunk bele André Gide, Nobel-díjas író önéletírásába, aki beszámol arról, hogy milyen „kinyilatkoztatást" jelentett zongoratanulmányaiban egy kiváló pedagógushoz kerülése: „Hogy Nux papa órái mit jelentettek nekem, arra csak azért nem tértem ki eddig, mert féltem, hogy túlságosan elidőzöm a témánál, de most már nem odázhatom el, hogy beszéljek róla. Előtte két évig Dorvalhoz jártam, de ő túlságosan egoista volt, hogysem jó tanár legyen. Micsoda zongoristát csinált volna belőlem Nux, ha korábban bíznak rá! Addig azt hittem, hogy nincs zenei memóriám, vagy legalábbis csökevényes. Hála Nuxnek, néhány hét alatt jó néhány Bach-fúgát megjegyeztem úgy, hogy ki se nyitottam a kottát. Ővele minden életre kelt és megvilágosodott, elemeire bomlott és újra felépült, harmóniába rendeződött; értettem. Efféle elragadtatást érezhették az apostolok, amikor reájuk szállt az Úr Lelke. Ügy éreztem, hogy mindezideig csak szajkóztam egy isteni nyelv hangjait, és csak most váltam képessé rá, hogy értelmesen beszéljek. Minden hangjegy értelmet kapott, szóvá lett. Micsoda lelkesedés hevített! A legkellemetlenebb gyakorlatokat is boldogan végeztem. Néha óra után, amikor már egy másik tanítvány ült a zongoránál, ott maradtam a lépcsőházban, s a becsukott ajtón át hallgattam a játékát. Ő ugyanazt a darabot játszotta, amit akkor tanultam én is, de olyan biztonsággal, erővel, lendülettel, amilyenre én még alkalmatlan voltam; sokáig ott üldögéltem a lépcsőn, és sírtam az irigységtől. Az alatt a négy év alatt, amíg Nux tanítványa voltam, meghitt barátság alakult ki közöttünk. Amikor már nem tartott órát nekem, még akkor is buzgón jártam hozzá. Szeretetteljes tiszteletet éreztem iránta, félénk hódolatot. A szentséget testesítette meg a szememben, méghozzá a legritkábban föllelhető formájában. Őszinte fiúi tisztelettel adóztam szellemének, le voltam nyűgözve tőle. Ő pedig megtisztelt azzal, hogy bizalmába fogadott." Az idézetből kicsendülő hév azt jelzi, hogy Gide a kiváló pedagógus által nemcsak személyiségében, én-tudatában gyarapodott, nemcsak egy érték-irány felé vált befogadóvá, érzékennyé, hanem e kettő összegződését és jutalmát is megtapasztalta. Azt, amihez csak egy ihletett nevelő tud hozzásegíteni: az igazság-szépség-jóság teljességét, a szentség érzületét is. Minden keresztény pedagógiának ez a gyökere és ez a célja. Ez tudja létrehozni a tanítványban az áldozatkészséget, amelyből majd az önnevelés és a fejlődni akarás sarjad. S nem tarthatjuk véletlennek Gide apostolokra hivatkozását sem: ezt a fajta emberformálást, ezt a fajta nevelni tudást az emberiség mindenképpen a kereszténységnek köszönheti. A keresztény neveléseszmény A keresztény nevelési ideál gyökeresen új távlatot adott a görög és a római pedagógiának. Ezek a jólétet, a tehetséget és a hatalmat, a földön kibontakoztató embert tették meg célnak. Cselekedni és hódítani akartak. S éppen életigenlő felfogásukból — igen érzékenyek voltak a kifinomult testi és szellemi élvezetekre — fakadt, hogy rettegtek a haláltól, nem tudtak mit kezdeni a hanyatlással és a romlással. A kereszténység felfogása kezdettől ez volt: az élet nem más, mint az örök, az igazi életnek az előszobája. A „siralomvölgy" elnevezés is erre utalt: az ember jól kell, hogy érezze magát a földön, de nem véglegesen. így a földi élet nagy feladata, hogy a teremtmény meg tudja különböztetni a mulandótól a véglegesre alkalmast és az arra előkészítőt. Tehát a szív és a lélek tisztaságát kell felfedeztetni az 61