Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Mensáros László: Jézussal élni - szeretetben élni
sézettszőlőszemekkel és kovásztalan kenyérrel, melyet csomagban küldtek be neki. Egyik nap azt mondta: Laci, ma utoljára van szőlőszemem és kovásztalan kenyerem, ha áldozni akarsz, gyónjál meg és áldozz! Mellbevágott a kérés. Világosan éreztem, hogy életem döntő sorsfordulóján állok és maga Jézus tett nekem ajánlatot erre a döntésre. Természetesen elfogadtam a hívást: meggyóntam és áldoztam. És valóban, amint a mustármag fejlődik, elkezdett bennem a hit élni. Észrevettem, hogy Jézus a legapróbb dolgokban is jelen van és szép lassan átalakítja az életemet. Még hosszabb idő kellett, hogy elteljen, míg rájöttem, hogy a hit önmagában kevés, ha az élet gyakorlata nem változik meg. Nehéz folyamat, amikor le kell mondanunk és szoknunk sok mindenről, ami Jézussal való kapcsolatunkat zavarttá teheti, és amitől az ember méltatlannak érezheti magát. Jézusnak erkölcsi követelményei voltak az emberekkel szemben, mert meg akarta őket változtatni, hétköznapiságukból kiemelni és mind jobban befelé fordítani. Azt akarta, hogy az emberek szeressék egymást. A szeretet a legalapvetőbb és a legnehezebben betartható követelmény, amelyről az ember valóban érzi, hogy világot összetartó erő. Nem valami elvont fogalom, nem költői idill, hanem nagyonis kézzel fogható valóság. Isten a világban, a legkisebb atommagba is beleteremtette a szeretetet. A szeretetet, mint az anyagot, az egész világmindenséget összetartó ismeretlen és csodálatos erőt. Szétrombolása óriási katasztrófát okozhat. Meggyőződésem, hogy a mindennapi kis gyűlöletek idézik elő a nagy gyűlöleteket, és a bennünk rejlő gyűlölködés váltja ki a végzetes atomrobbanásokat. Pedig a problémák megoldódnának, ha mindenki valóban keresztényi módon, a gyakorlatban is vallásos, szerető ember tudna lenni. Akkor a világban nem történnének meg azok a szörnyűségek, amelyek megtörténnek. Ám, a keresztények sem tudnak szeretni és ezért vallásuk is kiteszi magát azoknak a támadásoknak és ellenérzéseknek, amelyek érik, mert képviselőik alapot adnak arra, hogy hitükbe belekössenek. Ide tartozik a vallási türelmetlenség is. Sokan türelmetlenkednek a nemhívőkkel, túlságosan követelődzőek és kevés bennük a megértés, pedig ez is a szere- tethez tartozik. Vannak, akik megelégednek valamiféle általános szeretettel, úgymond, tele vannak szeretettel, szeretik az emberiséget, de a hétköznapokban nehezen alkalmazkodnak, közvetlen környezetükkel, családjukkal szemben többnyire türelmetlenek, szubjektivek, nem igazán megértőek. Ezek az emberek nyugtalanító légkört alakítanak ki maguk körül, könnyen megsértődnek, mert valójában csak önmagukra figyelnek. Sajnos, a szeretet nincs igazán beleoltva az emberbe, nagyon is meg kell érte küzdenünk. Az ember könnyen becsapja önmagát, holott a szeretet mint első és legfontosabb jézusi törvény, mindennapos gyakorlat kellene, hogy legyen. Ha az ember figyeli, mi történik vele és mi történik benne, ha valóban arra törekszik, hogy jót sugározzon, teljesítheti amire törekszik, közelebb kerülhet Jézushoz. Sajnálom azokat, akik mindebben nem tudnak részt venni, nem tudják ezt végiggondolni és nincsenek válaszaik a kétségeket feladó kérdésekre; akik nem részesülnek abban a gyönyörben, boldogságban, amit a Jézusban való szeretet, a vele való együttélés jelent, amely valamiként átszövi a hívő ember gondolatait és cselekvését. Úgy érzem, évek alatt sikerült megértenem a jézusi szeretet lényegét. Nem az a fontos, hogy mindenkivel egyetértsek, mindenkit szívből szeressek. Lehetetlen minden embert szeretni. A lényeg, hogy senkivel szemben ne legyek türelmetlen, ellenséges, számonkérő, hanem megértő, elfogadó és segítő. Itt kezdődik a szeretet. A megértést kell nagyon intenzíven gyakorolni, Jézus segítségével, az ő tanítását és szeretetét követve. Mensáros László 52
