Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Barlay Ö. Szabolcs: Jézus agóniája és a mi agóniánk
rod, kerüljön el ez a kehely" (Lk 22,41)- „Abba, Atyám, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te" (Mk 14,36). A szabadakarat misztériumát sehol jobban nem szemlélhetjük, mint a Getszemá- ni kertben vívódó Jézus párbeszédében. Saját akaratának az Atya akaratával történő egyeztetése isteni dilemmaként tárul elénk. Lényegét tekintve éppen ebben rejlik Jézus és mindannyiunk lelkitusája, agóniája. Felvonul mégegyszer, utoljára lelki szeme, öntudata előtt a választás lehetősége: vállalja-e itt, ezen az éjszakán a megváltásnak ezt a formáját, vagyis a keresztáldozatot, vagy kérje az Atyát, hogy másítsa meg döntését és engedje meg, hogy a Kálvária helyett mást válasszon. * $ * Vállalni a döntést! Igent mondani és számolni a következményekkel. Ez keresztény mivoltunk fundamentuma. És itt most elérkeztünk saját problémánkhoz. Hiszen ez az a pont, ez az a sarkkő, amelyen az elmúlt évtizedek folyamán annyian elvéreztünk. Tudatosan leszoktatták népünket a fontolgatás és a döntés felelősségéről. Helyette azt néztük, hogy miként viselkedik a másik. Úsztunk az árral és megvártuk, hogy mit mond és hogyan cselekszik a másik. Megrokkant a gerincünk, azt kérdeztük, hogy miért épp én legyek különb a másiknál... „Nem éri meg!" Vagyis nem vállaljuk a jézusi agóniát-küzdel- met. Se nem imádkozunk, se nem virrasztunk Jézussal. Magára hagyjuk Mesterünket a getszemáni éjszakában. Csakhogy akarva-nem akarva, előbb vagy utóbb utolér minket is, mindenkit ez az óra! Vagyis a döntés ideje. Nem kerülhetik ki a fiatalok sem az erkölcsi normák elfogadásának vagy levetésének kötelezettségét. És minden megfogant élet felett igent vagy nemet, életet vagy halált kiáltanak az édesanyák, apák, de még az orvosok és a politikusok is. És választani kell a férfiaknak is, hogy a becsület vagy a karrierizmus mellett döntenek!? És százezreket állít döntés elé az itthonmaradás kockázata vagy a kivándorlás álcázott délibábja. Karrier vagy karakter? A kérdés mindig ugyanaz: mit tegyek? Ez a Getszemáni óra agóniájának drámája. És mindannyian tudjuk, érezzük, hogy sorsunk forog kockán: válaszolj és kimond tad sorsodat! A lélek nagy harca ez, combattimento dello spirito! És a viaskodás oly szorongást okozhat, hogy verejtéket sajtol ki ereinkből. A test és a lélek egymásrautaltsága, szümbiózisa miatt elválaszthatatlan bennünk a szellemi és a fizikai gyötrődés. A lelkem szorong, de a testem pólusain is megjelenik a sós izzadság. így látta ezt az orvos evangélista is, Lukács: „Halálfélelem kerítette hatalmába és verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre..." (Lk 22,44). Örök emberi sors ez! Mindannyian ismerjük. És nemcsak a bűnösök, de a szentek is, a misztikusok is. Ávilai Teréz a lélek sötét éjszakájának nevezi azt az állapotot, amikor istenkereső lelkünk elbizonytalanodik, és megrémülünk attól a félelemtől, hogy elhagyott az Isten. Az egyedüllét, a magány „halálfélelme" ez. Lélekelemző zsenialitással így foglalja szavakba ezt az alig megfogalmazható gyötrődést: „A lélek számára nem jön vigasztalás sem a mennyből, ahol még nem lakik, — sem a földről, amelytől már elszakadt." Nem más ez, mint variációja annak a felkiáltásnak, mely Jézus ajkát sebezte véresre a Getszemáni agónia perceiben: „Szomorú az én lelkem mindhalálig" (Mt 26,38). * $ # Van-e kiút, van-e megoldás ebből a feloldhatatlannak tűnő testi-lelki szorongásból, pszichofizikai görcsből? A választ megtaláljuk az Evangéliumban. Közelítsük meg a hold fényében téidre boruló Jézust, és tegyük azt, amit Ő. Amikor rádöbben arra, hogy teljesen és végérvényesen magára maradt, hogy sem barátja nem vigasztalja, sem más emberi segítségre nem számíthat, akkor újból és újból az Atyához fordul: megszólítja, kérdezi, beszél vele. Szeretné megtudni, hogy mi az Isten 46
