Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Zimányi Ágnes: Ladocsi Gáspárral. Jézus, a valóságos Ember
„Ne féljetek, a hajatok szála is számon van tartva" — mondta Jézus. Ezt szeretet nélkül lehetetlen kimondani, mert ha nincs mögötte szeretet, gyűlöletessé, diktatórikussá és fenyegetővé válik az evangéliumi kijelentés. Ön teológiai tanár, aki tudományos szinten foglalkozik Jézus személyével, ugyanakkor hívó emberként imádkozik Jézushoz. Hitének és tudományának Krisztusa egybeesik-e, fedi-e egymást a kettő vagy vannak eltérő pontok is? — Erre nagyon udvariasan csak azt felelhetném, hogy igen, egybeesik. Ám nézzünk a mélyére. A múlt században az értelmet és a hitet szembeállították egymással. Ez a kérdés is azt sugallja, hogy a hit az értelmen túli, az értelmen kívüli valami. Vissza kellene térnünk a felvilágosodás előtti helyzethez, amikor a hitet és az értelmet még nem állították szembe egymással. Amit az ember szeret, arról szívesen gondolkodik. Áll ez a teológusra is, aki szereti a hitét, és annak misztériumait törekszik értelmében elmélyíteni a gondolkodó emberek szolgálatára. Henri de Lubac írta egyszer, hogy a teológus bátran nézzen szembe mindazzal, ami a világban születik és mindent Isten üzenetéhez kapcsolni törekedjen. A neves teológust, Romano Guardinit végóráján arra kérték, adjon számot Istennek életéről, ahogyan abban az órában mindnyájan számot vetünk azzal, hogy mennyire szerettük, mennyire tartottuk meg parancsait, odaadtuk-e az életünket neki, az élet teljességének ismerve fel őt. Azt válaszolta, jó, jó, mindez meglesz, bár ez sem könnyű, de ha odajutok, én is kérdezek egy-két dolgot az Úristentől. Megkérdezem, miért pont a szenvedés nyomorában akarta az embert megváltani? Miért szenved az ártatlan a földön, mégha az áteredő bűnről annyit tanítunk is? Bizony, a teológus számára is mindig megmarad a kérdés, hogy valóban az isteni szeretet fog-e győzni, melyre Krisztusban bizonyságot kaptunk és valóban ezen a szenvedésen keresztül jut el életünk az örömteli kiteljesedéshez? Azt hiszem ezt a kérdést itt a földön nem tudjuk megválaszolni. Érezzük a feszültséget az égető kérdések és a feleletek között. Azonban bátran vállalnunk kell ezeket a kérdéseket akkor is, ha az életet nem mindig látjuk közvetlenül igazíthatónak az evangélium kijelentéseihez, igazságaihoz. A hirtelen szembejövő problémákra mindig Krisztus örömhírében kell a választ megtalálnunk. Mélyen érint a Zsidókhoz írott levélnek az az állítása, hogy Krisztus sírva, könyörögve imádkozott ahhoz, aki őt meg tudta volna menteni. De nem mentette meg. Isten tulajdon Fiának hagyta ezeket a kínokat elszenvedni, hagyta a halál kiüresítő és elmagányosító erejét, az ártatlant eltipró kegyetlenséget megtapasztalni, hogy egyetlen ember se mondhassa ezen a földön: Engem elhagyott az Isten. Jézusban mégis azt az üzenetet kaptuk, hogy Isten nem hagyja el az embert. Aldcor sem, ha az ember már tehetetlen. Ugyanakkor mindannyiunk életébe beleszövi a kérdést, hogy tudunk-e hinni abban, hogy ő a szeretetnek és az életnek a forrása. Jézus nyomán nekünk is vállalnunk kell a döntést, hogy lehet-e a szeretet eltiprásában az eltiporhatatlan szerctetet megélni, vagy a Nietzsche-i „Übermensch" a követendő, az olyan ember, aki bárkit letapos, még az Istent is, hogy helyébe önmagát állítsa. — Jézus titkát az Atya iránti végtelen szeretet határozza meg. Az Atya szeretetét hirdeti és a mindennapi emberi életben tanúsította, hogy valóban létezik számára az a Valaki, akihez feltétlenül ragaszkodni akart. Az Atya parancsához, hogy az emberiség megváltásáért áldozza, adja oda életét, haláláig hűséges maradt. A Lukács evangéliuma írja le a kereszten függő Jézus e szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik!" (Lk 23,34). Példáját követte István, az egyház első vértanúja, aki így kiáltott föl, miközben megkövezték: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,60) Ilyen az igazi jézusi szeretet, melyet az Atyához való ragaszkodás határoz meg és mindig a másikért áldozza életét, melyet ott sem lehet legyőzni, ahol a gyűlölet húsbavágóan kerekedik felül. Ahogyan Szent Ágoston megfogalmazta: a szeretet nélküli igazság igazságtalanság. Az igazság a szeretet igazsága. Zimányi Ágnes 27
