Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Zimányi Ágnes: Ladocsi Gáspárral. Jézus, a valóságos Ember

Isten volt. Akik ilyen című könyvet vagy fejezetet írtak, mint például Jean Daniélou, a neves jezsuita teológus, arra kerestek választ Jézus hogyan mutatta meg az ember számára az Istenhez vezető utat. Jézust nemcsak az a küldetés vezette, hogy értünk emberekért, a mi üdvösségünkért életét adja, hogy Istennel kibéküljünk, hanem azt a lehetőséget is hordozta, hogy általa nyílik utunk az Atyához. Tanítványainak hite ma is azon múlik, tudják-e, akarják-e Isten erejét, indíttatását úgy elfogadni, ahogyan Jézus tette és úgy ragaszkodni Isten akaratához, ahogy ő tette. Szeretem napjaink azon teológiai törekvését, amely a Jézus Krisztus szerint megélt Isten-kapcsolatot helyezi előtérbe. Hogy tudjuk-e Isten végtelen irgalmát, a minden embert átkaroló feltétlen szeretetét képviselni. Szent János levelében olvashatjuk, hogy „Isten a szeretet" (Jn 4,16). Az üdvösség pedig az Isten szeretetében való kiteljesedés, melynek nem lehet korlátja vagy akadálya az ember számára. Ha Jézust akarjuk képviselni, a szeretet teofámáját kell tudnunk felmutatni. Mit jelent ez? Azt, hogy a keresztény ember mindig tud megbocsátó lenni, az elégtételt mindig szeretetben tudja kérni és szeretet szerint várja el. A keresztény ember nem mondhatja, hogy van elveszett emberi élet, hogy nem nyerhet bocsánatot, aki Isten szeretetét befogadja. Ma is élnek Zakeusok és Máték, élnek jobb latrok és Mária Magdolnák, az evangélium Jézushoz forduló személyei. Jézus, ha megtapasztalja a hitet, a szeretet erejében ma is odaáll a bűnös mellé. A hit pedig az, hogy elfogadom Isten szeretet-valóságát, szeretet-felkínálását ott is, ahol ember már nem képes azt felfogni. Másként hogyan talált volna vissza egy Mária Magdolna vagy egy Lévi az emberi közösségbe? S a jobb latornak ki más adott volna bocsánatot? Jézusban az a csodálatos, hogy nem szünteti meg az igazságot, hanem a szeretetbe építve oldja föl.

Miért kellett Jézusnak a keresztfán meghalnia? Isten Ábrahámtól sem kívánta, hogy gyermekét feláldozza.

— Az egyházatyák tanítása szerint Isten Ábrahámtól azért nem kívánta, hogy gyermekét feláldozza, mert Ábrahám, a választottak atyja, előkép volt. A teljesség akkor jött el, amikor az Atya, az Isten, mindenek atyja, a saját fiát valóban feláldozta. Ázt hiszem egy kicsit el kell gondolkoznunk a szeretet paradoxonén. Általában úgy érezzük, akit szeretünk, meg akarjuk kímélni a szenvedéstől, pusztulástól, a haláltól. De mikor hisszük el, hogy valaki igazán szeret bennünket? Ha tud értünk szenvedni, önmagáról, javairól lemondani, akár életét is feláldozni. Jézus pedig értünk bűnösökért adta az életét, holott a barátjáért is alig-alig tesz ilyet valaki. Biztosak lehetünk a hitben, hogy Isten egy életteljességgel szereti az embert. A halhatatlan Isten emberségében meghalt értünk, nem valamit adott, hanem a teljes életét adta, hogy az ember élete végtelen, Istenben kiteljesedő élet legyen. Az egyházatyák ezt nevezték csodálatos cserének (admirabile commercium). Életét adta értünk, hogy mi egész életünkkel Istené legyünk, a szeretet végtelenségének dimenziójában.

Isten az élet ura. Istennel szemben nem tehetjük meg, hogy csupán valamit adunk. Megtehette volna, hogy csak leszól a mennyből, meg vagytok váltva, örüljetek. Nem ezt, hanem az ember számára belülről érthető utat választotta. Azóta tudjuk, a szeretet lényege, hogy az egész életemet ajándékozom oda. Mindhalálig. Úgy érzem, a megváltás misztériumához közeledünk. Isten Fia az életét adta oda, hogy elvegye az ember halállát, hogy — csodálatos kép — kiváltsa a halál birodalmából. Nem hagyta magára, mondván, most már éljetek, ahogyan akartok. Jahve nem azért hozta ki Mózes által a választott népet Egyiptomból, hogy a pusztában kedvére kószáljon, hanem önmagának akarta, önmagának „váltotta ki" őket. Ugyanúgy Isten Jézus Krisztusban is önmagának váltotta meg az embert. Ezért mondtam, Isten az élet ura, és ez az oka, hogy Istennel szemben nem tud az ember semleges lenni. Nincs olyan, hogy „tartózkodom". Dönteni kell. Istent elutasítani úgy lehet, hogy Istent, mint az élet feltétlen urát utasítjuk el. Az élet Urát, aki a mi életünket a saját életével akarja összekötni. Aki ezt elutasítja, Isten üdvözítő szándékából akarja kizárni magát. A kárhozat voltaképpen az Istentől rendezett és felkínált élet elutasítása.

Minden élet, bibliai képpel élve, az Isten kezében van. Aki Istent szereti, úgy érzi, hogy ő az Isten tenyerén él. Aki Istent nem szereti, azt érzi, élete Isten markában van.

26