Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Zimányi Ágnes: Ladocsi Gáspárral. Jézus, a valóságos Ember
nyomorított embert vette magára. Ezzel az egyház azt is megvédte, hogy Jézus valóban szenvedett. Úgy szenvedett, mint bárki közülünk és úgy is halt meg mint bármelyikünk. Ezért, ha azt mondjuk, hogy Jézus tökéletesen ember, félreérthetjük a szót, de jól is érthetjük. Félreérthetjük, ha ideális emberre gondolunk, aki a bűn nyomora fölött áll; és jól értjük, ha azt mondjuk, hogy tökéletesen olyan lett, mint a bűnben elesett ember. Ehhez a hagyomány mindig hozzátette, hogy Jézus a bűntől mentes maradt. Ha ugyanis Jézus maga is bűnben részesedik, úgy hogy elköveti a bűnt, akkor önmaga is megváltásra szorult volna. Tudni kell, hogy a bűn voltaképpen az ember szembeállása Istennel. Ezért mondjuk, hogy mindenben hozzánk hasonló lett, de a bűntől ment maradt.Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el." (Zsid 4,15) A Zsidókhoz írt levél e mondata nagyon fontos, mert azt is mondja, hogy Megváltónk hozzánk hasonlóan kísértést is szenvedett. Valljuk be, nehéz ezt Jézusról elfogadni, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ugyanolyan emberi életet élt, mint a bűntől megnyomorított ember szenvedésében, gondolattöredékességében, küszködéseiben és végül halálában is. A teológia fejlődésével később arra is rávilágítottak, hogy a concupiscentia, a rendezetlen vágy, azaz a bűn kívánása sem lehetett Jézus életében. Nem lehetett meg, mert a bűn kívánása elhomályosítja az emberi értelmet, tönkreteszi az Istenhez vezető dolgok megértését és az akaratot is elgyengíti. Ha Jézus az isteni üzenet hordozásában homályban élt volna, akkor nem tudta volna Isten üzenetét számunkra hitelesen és tisztán átadni. De mint mondottam, minden másban, még a kísértést illetően is hozzánk hasonló lett. Elismerem, nagyon nehéz ezt megmagyarázni, a patrisztikában tudtommal csak Mopsztvesztiai Theodorosz (+428) próbálkozott az értelmezéssel, és őt az egyház számos nézetéért elítélte. Tanításában inkább a sikertelen megoldást vették észre, és nem a küzdelmét, hogy ezt a mély titkot jobban megvilágítsa. Összefoglalva, amikor azt állítjuk, hogy Jézus tökéletes ember, nem azt mondjuk, hogy ideális emberi életet élt, azt sem állítjuk, hogy paradicsomi állapotban volt közöttünk. Azt még kevésbé, hogy mindig abban a teljességben élt, melyet a feltámadással fejezünk ki. Azt kell tartanunk, hogy Jézus teljesen olyan emberré lett, mint amilyenek mi vagyunk. Egylényegű velünk embersége szerint, mondja a khalkedóni dogma és ezt erre a bűntől sebzett állapotra értelmezzük. A sokféle elgondolás, vélekedés és tévedés rávilágít, hogy Jézus Krisztus valóságát lehetetlen emberi értelemmel kimerítőén átfogni... — Igen, mert alapvetően misztérium. A misztérium lényege, hogy mindig marad valami titok, valami föl-nem-fogható, ugyanakkor adottak azok az elemek is, melyeket állítanunk kell. Sokszor az egyik misztérium a másikat világítja meg. Ha azt mondom, hogy minden ember rászorul a megváltásra, akkor előbb-utóbb tanítanom kell az áteredő bűnt. Ha azt állítom, hogy Isten maga vált meg bennünket, nem angyalait vagy más követeit küldi, akkor Jézus szavait előbb-utóbb úgy kell értenünk, hogy az Isten .valójából, lényegéből való. Hogy miként fér meg Jézus személyében az isteni és az emberi természet? Teljesen megmagyarázni nem tudjuk. Hangsúlyozzuk, hogy őt valóban Istennek kell mondanunk, és egészen olyan volt mint egy ember. A VII.. században Nagy Szent Gergely pápa elítélte az agnoéta eretnekséget, mely állította, hogy volt olyan, amit Jézus nem tudott, amit meg kellett tanulnia, el kellett sajátítania. A pápa azzal érvelt, hogy a mindenség tanítóját senki nem oktathatta ki. Igen ám, de ha Jézus itt a földön nem fejlődött, nem tapasztalatokon keresztül tanult, akkor mondhatnánk-e, hogy velünk egylényegű ember? Nem gondolhatjuk például, hogy Jézus tudta, a föld gömbölyű, ismerte a világmindenség szerkezetét, de hogy korát meg ne botránkoztassa a ptolemaioszi világképhez igazodott. Ezekben a megfontolásokban Jézus mindig valami fölénk magasodó álruhás királyfi. A teológusok szeretik azt a kifejezést, hogy az Isten fia „kiüresítette önmagát" (Fii 2,7). Isteni mivoltához nem ragaszkodott olyan feltétlenül, mint jogos tulajdonához, hanem 24
