Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Zimányi Ágnes: Ladocsi Gáspárral. Jézus, a valóságos Ember
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE Ladocsi Gáspár teológiai tanárral Jézus, a valóságos ember Milyen családból származott Jézus, milyen volt a neveltetése? — Az Evangéliumokból szerzett ismereteink szerint Jézus Galileából, közelebbről Ná- záretből származott, olyan vidékről, melynek Palesztinán belül kevés volt a becsülete. Ismerjük a nép vezetőinak állítását, Galileából nem támadhat próféta. (Jn 7,52) „Jöhet valami jó Názáretből?" (Jn 1,46) — kérdezi Natanaél. A nép errefelé elmaradottságban élt és a köznyelvnél romlottabb nyelvet használt. Az onnan jött embereket beszédük miatt csúfolták és kigúnyolták. A történelmi Jézust, a vándortanítót nyilvánvalóan nem vehetjük ki ebből a közegből, tehát azt kell mondanunk, hogy beszédében mindig is hordozhatta azt a galileai nyelvjárást, melyet a hivatalos jeruzsálemi, ha úgy tetszik, az elfogadott köznyelv sohasem tartott megfelelőnek. Názáret kicsi faluváros lehetett, ahol Jézust mindenki ismerte. „Nemde Jézus ez, a József fia, apját, anyját ismerjük. Hogyan mondhatja hát: mennyből szállottam alá?" (Jn 6,42) — támadták ismerősei, amikor otthonához közel tanított. A gyermek Jézus bizonyosan eljárt a zsinagógába és amit egy vidéki gyerek akkoriban a zsinagógában megtanulhatott, azt megtanították neki. Az evangéliumok bizonyítják, hogy tanításának alátámasztására gyakran hivatkozott az írásra és hallgatóságát is meglepte a szent iratokban való jártassága: „úgy tanít, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók" (Mt 7,29), mondták Jézusról. Származásának és neveltetésének említett sajátosságaira utal, hogy sokan elfogadták őt rabbinak, ám a farizeusok — akik iskolaszerűén, mestereknél képezték magukat — sohasem. Van olyan hagyomány, mely szerint Jézus az esszénusok között nevelkedett volna a pusztában. Igaz ez? — Erre nincsen bizonyítékunk és az apokrif hagyomány sem jelentős ezen a téren. Különben sem szeretem, ha apokrif iratokból kovácsolunk érvet. Az apokrif és az ortodox evangéliumok közötti alapvető különbség, hogy az apokrifek egy teológiai eszme miatt könnyedén elhagyják a történeti realitásokat. A Szentírás evangéliumai, főleg a szinoptikusok, bár szintén teológiai eszmék szerint építkeznek, mégsem akarnak elszakadni a realitásoktól. Természetesen vannak a hagyományban is tisztelt apokrifek, gondolok például a Héber evangéliumra, melyet sokáig kánoninak tartottak, mert jól igazodik az ortodox, a kánonokban elfogadott evangéliumokhoz. Egyáltalán miért és hogyan merült föl a kérdés, hogy Jézus valóságos ember volt-e, hiszen evett, ivott, örült és szomorkodott? — A zsidóság körében Jézus emberi mivolta sohasem volt kérdéses. Természetes volt, hogy Jézus ember és ebben az emberben ismerték föl a benne hívők Isten küldöttét, prófétáját vagy a prófétánál is többet. A görög és a keleti kultúrákban viszont mindig is élt a kísértés, hogy a test nem megváltható. A görög dualizmus, Platon és a többi mesterek tanításában az ember lényege, személyének középpontja a lélek, a test pedig „börtön", amely károsítja és korlátozza a lelket. A megváltás eszerint abban áll, hogy megszabadulunk a testtől. A klasszikus görög filozófia eszméi Krisztus korában a közhasználatban is elterjedtek és sok hívet szereztek maguknak. Az apostoli egyház szembeszállt ezzel a felfogással, a János evangélium 22
