Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hafenscher Károly: Lelkészeink mai kihívások között - evangélikus nézőpontból
próbálta megérteni a történelmet és benne korunkat is. Spengler a Nyugat Alkonya (Untergang des Abendlandes) című, első világháborút követő írásában az emberiség történelmét egymástól független, egymásra nem is ható, külön-külön önálló egységekben jelentkező, az évszakok változásának megfelelő képletben próbálta értelmezni. Egyértelműen a hanyatlás fázisában látta Európát. Sorsszerűén megyünk a vég felé, kimerültünk, lejárt az időnk! Toynbee korántsem ilyen pesszimista, sőt úgy véli az emberiség mindig — ma is — újra, meg újra kap kihívást a környezettől, társadalomtól és erre próbál lehetséges, megfelelő választ adni. — Ez a challenge-response elmélet. Ha és amennyiben sikerül megfelelő választ találni, úgy felvirágzás, megújulás következhet be. A kihívás serkentőleg hat a továbbélésre. — Van, aki Toynbee elméletét az egyháztörténetre is érvényesnek tartja: az ősi gyülekezet így lépett ki a jeruzsálemi, majd a szentföldi közösségből, találkozott a mediterrán övezet kultúrájának és civilizációjának kihívásaival, a zsidó szellem a görög rómaival, s a kihívásokra jól válaszolt. Minden egyes régió és európai nép új és új kihívást jelentett, sőt ez világméretekben is igaz — vélik többen. Még a magyarországi egyháztörténet értékelésében is segíthet ez az elmélet. Magam részéről csak korrekcióval tudom elfogadni a mondottakat: bizonyos korlátok között ugyan elfogadható, gondolatébresztő lehet Toynbee elmélete, de nekünk tudnunk kell, hogy nemcsak kihívás van, hanem küldetés is. Ez keresztény felfogás szerint fontosabb motiváció minden kihívásnál. Ez a mandátum akkor is szolgálatra serkent, amikor a magunk részéről nem látunk kihívást, mégis végezzük szolgálatunkat. Ez az, amit Pál apostol tanácsol fiatal munkatársának Timóteusnak: „hirdesd az igét, állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass türelemmel és tanítással" (2Tim 4,2 kk). A mandátum akkor is és úgy is érvényes, hogy látszólag az embereknek nincs is szükségük arra, amit adni tudunk, a mi látásunk szerint alkalmatlan az idő. Különben az igény, a kereslet határozná meg egyházi szolgálatunkat és nem szolgálni, de kiszolgálni akarnánk embertársainkat. Ez bizonyára hamis út. így a korszellem (Zeitgeis!.), és nem a Szentlélek (Heiliger Geist) uralma alatt állnánk, vagy Ady kemény szavaival kifejezve: „Minden igának barma" volnánk. Mi pedig a Krisztus igájában dolgozunk... Csak ilyen értelemben vállalom a kihívás-válasz képletet, tudva, hogy a mandátum több a kihívásnál is, de így igen: lelkészeinknek ma valóban új kihívásokkal kell szembenézniük és ezekre meg kell kísérelni megtalálni a helyes választ. Megjegyzem: ha a kihívást nem az említett Toynbee képletében értjük, hanem a tanítványi elhívásra is gondolunk, vagy általános jézusi meghívásra gondolunk, úgy egy másik kép tárul fel előttünk: a kétütemű jézusi munkamódszer: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan ...menjetek el minden néphez". Jöjjetek-menjetek! Olyan ez, mint a szívdobogás, mint szívünk működése: beszívja a fáradt vért és kilöki a felfrissültét és ez megy szakadatlanul. Jöjjetek, menjetek! Új feladatok Az új politikai, gazdasági és társadalmi konstelláció, történelmi helyzet evangélikus lelkészeinket is új feladatok elé állította. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen területet említek meg. — Minden történelmi egyházban hazánkban jelenleg hasonló jelenségeket észlelnek, meggyőződésem szerint, más felekezetű, de az egy Egyházhoz tartozó szolgatársaink. Egyházainkban mindenütt keresik a helyes, megfelelő válaszokat, nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is naponta, mindennapi feladat teljesítésükben. Több a munkaalkalom. Kapuk, ajtók nyíltak meg és ezeken be kell mennünk az evangéliummal... Kórházainkban nem csupán látogathatjuk híveinket szerdán-pénteken és vasárnap, hanem rendszeresen tarthatunk istentiszteleteket, úrvacsorát oszthatunk (euka- risztiát ünnepelhetünk), lelkipásztori, lelkigondozói szolgálatot végezhetünk, egyes helyeken külön szobában, teremben. Ugyanez érvényes a börtönben végzett szolgálatokra is, sőt itt mégjobban érezzük a nagyobb lehetőséget, hiszen ez a terület azelőtt el volt zárva előlünk. Hangunkat hallathatjuk sajtóban, rádióban, TV-ben. A közéletben várnak tőlünk valamit: sajátos színünket, hangunkat. Lelkészeink egy része ma arról panaszkodik, hogy nem bírja ellátni feladatát, vagyis nem tud minden kívánságnak és lehetőségnek eleget tenni. Nem futja erejéből, idejéből. Lelkészi karunk másik része viszont azt érzi: nincs igazán felkészítve, felkészülve ezekre a szolgálatokra és amatőrként mozog az új lehetőségek között. Van, aki irigyli a nyugati kollegáiét, akik sokkal jobban szakosod250
