Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hafenscher Károly: Lelkészeink mai kihívások között - evangélikus nézőpontból
álló csoportok is —, amelyek ezen a területen vállalnak feladatot? Ahol ez egyes esetekben megtörténik, tapasztalni lehet, hogyan nőnek a fiatalok a feladat által, hogyan változik meg néha az életük, hogyan fedezik fel, hogy mit jelent hitből élni. Itt is olyan csoportokról van tehát szó, akik meglátogatják a betegeket, törődnek a társadalom peremére szorultakkal, szembenéznek bizonyos társadalmi kihívásokkal. Ha sikerül a lelkipásztorkodást a jövőben a föntebb vázolt irányba fejleszteni, akkor egy jó lépéssel közelebb jutnánk ahhoz az újfajta egyházhoz, amely valódi communio. Az ide vezető út azonban — szeretném ezt befejezésül nyomatékosan hangsúlyozni — az evangelizáláson keresztül vezet. Tehát nem csupán és nem elsősorban a lelkipásztorkodás újjászervezéséről van szó, hanem valóban arról, hogy új módon legyünk egyház. Olyan módon, amely csak az Evangéliumra való figyelésből születhetik meg. A hildesheimi egyházmegyei szinódus döntő tapasztalata volt, hogy a Szentírásról kisebb csoportokban — a rendelkezésre álló idő szűk volta ellenére naponta — tartott beszélgetés adta a legmélyebb impulzust a továbbgondolásra. Itt valóban az Úr kapott szót, hogy vezesse — ma is — egyházát. (Der Priestermangel und die Hoffnung, auf eine neue Art Kirche zu sein. — in: Diakonia, 1992.176-178.) Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB Hafenscher Károly LELKÉSZEINK MAI KIHÍVÁSOK KÖZÖTT — Evangélikus nézőpontból — Nyugat felkészült a hidegháborúra, de váratlanul érte a Szovjetunió felbomlása és a Kelet-Európábán kialakult helyzet is készületlenül találta. Ez ma szinte közhely. Ami ehhez képest többlet: valószínűleg érvényes ez a mi térségünkre is és az itt élő keresztény egyházakra. — Nálunk ugyan a változás folyamatosan és nem robbanásszerűen, vémélküli és nem véres felkeléssel következett be, valami új már a levegőben volt, mégis 1989 után valóban radikálisan új helyzetbe kerültünk. Az új társadalmi, gazdasági és politikai környezetben az egyházaknak is természetesen nemcsak tájékozódniuk kellett, hanem identitásukat is tisztázni, feladataikat számbavenni kötelességgé vált. — E cikk keretében nem tudom értékelni minden aspektusból a változást. Az egyházakra, közelebbről az evangélikus egyházra, ennek lelkészi karára és szolgálatára kell szorítkoznom és csupán néhány csomópontot ragadok ki. Ezek egy nagyobb háló csomópontjai és sok minden kimarad a képből. Mit jelent a mai evangélikus lelkészeknek az új atmoszféra? Miként lehet summázni mindazt, ami körülöttünk és velünk történt? Válaszként a kihívás szót szoktuk emlegetni. Esetleg többes számban: új kihívások jelentkeztek s a mi dolgunk most az, hogy meg- felelően-adekvát módon — válaszoljunk a kihívásokra. Ne csupán szemlélői legyünk, hanem részesei is a változásoknak és az új lehetőségeket értelmesen, az egyház számára hasznosan kezeljük, az új korszakot tartsuk olyan időnek (az Újszövetség nyelvén Kai- rosznak), ami arra adatott, hogy ragadjuk meg és keresztényekhez méltó módon éljünk vele. Tanulási folyamatba kerültünk és most is ebben vagyunk valamennyien. Az új kihívás — ma már szinte elkoptatott kifejezés, mégis használjuk és ebben az írásban is munkaeszközömnek tartom. így is ki lehet fejezni azt, amit tudatosítani kell. Kihívás — válasz Ez a képlet valószínűleg a humanista történelem-filozófus, önállórendszert-alkotó gondolkodótól Arnold J. Toynbee-től való, aki Oswald Spenglertől merőben eltérő módon 249
