Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Homeyer, Josef - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A paphiány és annak a reménye, hogy újfajta egyház leszünk
Kedves Testvérünk, Pál püspök, mindezt tudod már? Akkor azt is tudod hogy az Ő közelségét Te teheted gyümölcsözővé hogy ŐÁLTALA magad is kúttá lehetsz, amelyből sokan merítenek Mindezt meg tudod tenni mert ehhez az igéhez tartod magadat: „Omnia in caritate" Franz Horvat A nagymartom (Mattersburg) kis-szeminárium növendékei adták elő a kismartoni (Eisenstadt) székes- egyházban Dr. Paul IBY burgenlandi megyéspüspök beiktatásán, 1993. január 25-én. Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB Josef Homeyer A PAPHIÁNY ÉS ANNAK A REMÉNYE, HOGY ÚJFAJTA EGYHÁZ LESZÜNK Egyházmegyénkben jelenleg a 362 egyházközségből jó száznak nincs saját plébánosa. Öt-tíz év múlva 180-nak nem lesz. Ez azt jelenti, hogy — statisztikailag nézve — egyetlen pap sem indulhat el úgy, hogy csupán egy plébánia tartozik hozzá. És megfordítva: hamarosan egyetlen egyházközség sem várhatja el, hogy plébánosuk csak az övék legyen. Aggasztó idők elé nézünk! Úgy látom azonban, hogy még messze nem ismerték fel és fogadták el az ebből a helyzetből folyó következményeket, sem a paptestvérek nagy része, de még kevésbé az egyházközségek. Ez a következmény röviden: amit ma két pap végez el, holnap nem tudja egy pap egyedül elvégezni — még ha nem egy pap meg is próbálja, és sok egyházközség el is várja! Hány plébánia harcol a plébánosáért, meg akarja tartani, esetleg egyedül magának akarja megtartani, s nem az egészet nézi! Lényegében így gondolkodnak: Ha a plébánosunk hagyja, hogy a püspök még egy második vagy harmadik plébániát is a nyakába varrjon, akkor meg is érdemli. De egy pap sem szereti, ha azt mondják róla, hogy lusta. Inkább megpróbálkozik a lehetetlennel, neki- gyürkőzik, s megpróbál kettő vagy három helyett dolgozni. Ennek nem lehet jó vége, s az Úr sem kívánhatja ezt. Igazában még nem vagyunk jelenlegi helyzetünk tudatában. Szerintem ez az egyik döntő oka annak, hogy egyházmegyénkben sokfelé rossz a hangulat. Teljesen világos, hogy ma már nem beszélhetünk — ahogy azt tíz-tizenöt évvel ezelőtt talán tettük — átmeneti időről, amit ki kell böjtölnünk, amíg nem lesz több pap. Azt hiszem, erről már közben kiderült, hogy illúzió. A jövőre nézve abból kell kiindulnunk, hogy kevesebb lesz a pap. Mégis, nehezemre esik egyszerűen paphiányról beszélni. Ha az összegyházat nézzük, a papok kétharmada ott működik, ahol az összes katolikusok egyharmada él (USA, Kanada, Európa), s csak egyharmada dolgozik ott, ahol az összes katolikusok kétharmada él (a Harmadik Világ országaiban). S ha még azt is hozzávesszük — bár itt nehéz összehasonlítást tenni —> hogy hol javul és hol romlik a helyzet... 246
