Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boros László - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Jézus sorsának kudarca
Ment Jézus arra a helyre, melyen keresztre kellett őt feszíteni. Hordta keresztjét Nagyszerű látvány, de ha az istentelenség nézi, nagy csúfság; ha a jámborság nézi, nagy titok; ha az istentelenség nézi, a gyalázat nagyszabású bizonyítéka; ha a jámborság, a hitnek nagy erőssége; ha az istentelenség nézi, nevet azon, hogy a királyi kormánypálca helyett a halálbüntetésnek fáját hordozza; a jámborság látja a királyt, amint nehezen viszi saját megfeszítésére keresztfáját, melyet majdan királyok homlokára fog rátenni Abban volt megvetésre méltó az istentelenek előtt, amelyben később a szentek szíve kereste a dicsőséget. SZENT ÁGOSTON PÜSPÖKNEK Szent János evangéliumáról tartott előadásából SZENT ÁGOSTON PÜSPÖK Vallomásainak 10. könyvéből Mennyire szerettél bennünket, jó Atyánk, aki egyetlen Fiadnak sem iigalmaztál, hanem érettünk átadtad őt a gonoszoknak! Mennyire szerettél bennünket, akikért O „nem tartván az Istennel való egyenlőséget zsákmánynak, engedelmes lett a kereszthalálig," ki egyedül szabad a halottak közül, kinek „hatalma van az életet odaadni és ismét visszavenni", ki színed előtt értünk győzött és feláldoztatott, és azért győzött, mert feláldoztatott. Aki színed előtt érettünk pap és áldozat, és azért pap, mert áldozat Aki bennünket szolgákból gyermekekké tesz, mert Tőled születik és nekünk szolgál. Méltán erős a beléje vetett reményem, hogy minden betegségemet őáltala meggyógyítod majd, aki jobbodon ül és „érettünk Hozzád fordul kérésével", — egyébként kétségbe kell esnem. Mert sok és súlyos az én betegségem, de a Te orvosságod még bővebb. Krisztus szeretete sürget minket, mivel hisszük, hogy ő valamennyiünkért meghalt. Hogy azok is, akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értünk meghalt. Tulajdon Fiát sem kímélte Isten, hanem odaadta értünk mindnyájunkért. NAGY SZENT LEÓ PÁPÁNAK a Nagyböjtről mondott hatodik beszédéből Az újjászületés keresztvize teremti ugyan elsősorban újjá az embereket, mégis mindenkinek mindig szüksége van a halandóság rozsdája ellen a mindennapi megújulásra. Az előrehaladás lépcsőfokai közt egy sincs, amelynek nem kellene mindig jobbnak lennie. Ezért általában arra kell törekednünk, hogy a megváltás napján senki se legyen az elkopottság bűneiben. Amit tehát, szeretteink, minden időben minden egyes kereszténynek illik megtenni, azt most gondosabban s buzgóbban kell végrehajtanunk, hogy az apostoli rendelkezést a negyvennapi böjttel megtartsuk. Nemcsak az ételektől való tartózkodással, hanem leginkább a bűnöktől való megszabadulással. Mert bár a test megfékezését azért gyakoroljuk, hogy a test vágyainak gyújtóanyagát megszüntessük, az önmegtagadás semmilyen más fajára sem kell jobban törekednünk, minthogy a rossz, a bűnös akarattal szemben mértékletesek legyünk, és a tisztességtelen cselekedetektől tartóztassuk meg magunkat. Ez a buzgóság nem hagyja figyelmen kívül a betegeket, nem menti fel a gyengéket. A gyenge és hasznavehetetlen testben is megvan a lélek épsége. Ahol a rosszaság lakóhelye volt, ott erősödjenek meg az erény alapjai. 21
