Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Wagner, Alois - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Jézus, az egyszerű Istenember
bért a nép közül, Máriát. Jézus a testvérünk lesz. Isten így nem csupán lelkileg, hanem megtestesülése révén láthatóan is bekapcsol minden embert a Jézussal való testvériségbe. Már a megtestesülésben megmutatkozik, hogy mi a célja Istennek az emberrel és Jézusnak az emberiségért végbevitt megváltó tettével. „Ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. O, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8,9). Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, s hogy életét váltságdíjul adja sokakért, tehát mindenkiért (vö. Mk 10,45). Isten ezáltal Fiának közösségét adta a világnak (vö. lKor 1,9), s ebben a tényben szembefordult minden osztálytársadalmi felfogással, amilyeneket az a világ ismételten megfogalmazott és meg fog fogalmazni ideológiáiban. Igen, aki nem fogadja el Jézusnak ezt az útját, az a világ tulajdonképpeni egyensúlyát rombolja szét. Kezdettől fogva meggyőződése az egyháznak, hogy nem nyer gyógyulást semmi, ha nem veszi fel Krisztus. Ó viszont magára vette, a bűnt kivéve, a teljes emberi természetet, ahogyan az bennünk van, bennünk, akik nyomorultak és szegények vagyunk (vö. Zsid 4,15; 9,27sk). (Határozat az Egyház missziós tevékenységéről 3). 2. Jézus igéje. Igéi az élet közvetlen szavai. Nem filozófiai-teológiai tézisek és eszmefuttatások. Egyenesen és egyszerűen szólítják meg az embert, mondanivalójuk tökéletes. Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk (Zsid 1,1-2). Elküldte ugyanis Fiát, vagyis az örök Igét, aki megvilágosít minden embert, hogy az emberek között lakozzék, és kinyilvánítsa Isten titkait (vö. Jn 1,1-18). Jézus Krisztus, a megtestesült Ige tehát emberként küldve az emberekhez az Isten igéit beszéli (Jn 3,34), és az Atyától rábízott üdvösségszerző művet viszi végbe (vö. Jn 5,36; 17,4). Aki őt látja, látja az Atyát is (vö. Jn 14,9). Tehát ő... már puszta jelenlétével, ...szavaival, tetteivel és a csodajelekkel ...megerősíti, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn és a halál sötétségéből, és örök életre támaszt föl (Hittani rendelkezés az isteni kinyilatkoztatásról 4.). Állandóan találkozunk Jézus követésének és tanítványi meghívásának a gondolatával. Mi vitte a tanítványokat arra, hogy elhagyják családjukat és foglalkozásukat, hogy csatlakozzanak Jézushoz, hallgassák szavát és osztozzanak fáradságos vándoréletében? Jézus nem hívott politikai szabadságharcra, nem hirdetett forradalmi szociális programot. Egyszerű, nem komplikált életprogramot vázolt föl. A Miatyánkban, abban az imában, amit a keresztények nemzedékei mondtak, felszólít bennünket: fontoljuk meg, hogy egy Atyánk van mindnyájunknak, tehát egymásnak testvérei vagyunk. Ebből a legdöntőbb társadalmi koncepció következik: semmiképpen sem megengedett, hogy a fajok, színek, nyelvek, nemzetek és ideológiák egymással harcoljanak, mindez káros az emberiségre. Az a tény, hogy egy Atyánk van, a legegyértelműbb felhívás arra, hogy hagyjunk fel a világ bonyolult szétdarabolásával, ismerjük fel, hogy annak ellenére, hogy bárki önálló véleményt alkothat, a világnak egyetlen alapvető irányulása van: egy Atyánk van, és minden ember mint Isten teremtménye testvére egymásnak. Az ember célja Isten. A menny az az egyszerű és tökéletes egység, amelyben összetalálkoznak majd az emberek Istennel és egymással. Ennek a célkitűzésnek az egysége iránymutató számunkra. Nem sok célt mutat nekünk Jézus, hanem csak egyet, és azt akarja, hogy a világban meglévő sok cél mind erre az egy célra rendeződjék. Világunkban végső soron csak Istent illet magasztalás. Minden más dicsőítést, elismerést és méltatást így kell néznünk. Jézus megmutatja nekünk, hogy minden kegyelem, Isten kegyelmében élünk és cselekszünk. Megmutatja, hogy az önmagát kereső embernek, a minden dicsőséget magának megkaparintani akaró embernek sohasem elég vágyai zűrzavarában, s hogy kielégíthetetlen vágyában tönkreteszi magát és embertársát. 9
