Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Wagner, Alois - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Jézus, az egyszerű Istenember
„Legyen meg a te akaratod." Ebben az Atya akaratának teljesülését mondja ki. Ez a legfontosabb követelménye Jézusnak, egyszerű, de következményekkel terhes. Isten akaratának az elfogadása a boldog, az „egyszerű" élet alapja. Az Úrnak ez a fontos imádsága nagy segítségünkre lehet. Jézus azért akarja ezt az egységet az Atyával, mert ez a fundamentuma az egységnek az emberben és az emberek között. Jézusban nem szakadt el a gondolkodástól a cselekvés. A felebaráti szeretet és az ellenségszeretet parancsában nem a bűn és a kegyelem teológiáját fejti ki. Megközelítése nem absztrakt, hanem konkrét. Igéi azt mondják ki, amit akar, s azt cselekszi, amit mond. A gondolkodásnak és a cselekvésnek ebben az egyszerűségében, ebben az egybehangzó tényben megsejtjük Jézus nagyságát és benső békéjét. 3. Jézus élete. Ez az élet nem ingázik a különböző világnézetek között, hanem egységesen oldja meg az életet az Atya szellemében. Egyetlen igen az életre, amely egy megbízatás élete, igen a küldetésre és az Atyában történő beteljesedésre. Jézusnak az Atya iránt való szeretetben leélt élete ugyanakkor a felebarát szeretete is. „Nem könyöröghetünk Istenhez, mindnyájunk Atyjához mindaddig, amíg vannak Isten képmására teremtett olyan emberek, akikkel szemben nem akarunk testvérként viselkedni. Az embernek az Istenhez mint Atyához való viszonya, valamint az embernek az emberekhez mint testvéreihez való viszonya oly szorosan összetartozik, hogy a Szentírás mondja is: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent" (ljn 4,8). (Nyilatkozat az egyház viszonyáról a nem-keresztény vallásokhoz 5.). Itt az domborodik ki, hogy mennyire átfogóan érti az egyház Jézusnak ezt a tettét és a követését. Életében Jézusnak gondja van minden emberre. A lelkekről való gondoskodás egyszerűen és világosan fejeződik ki Jézus akaratában és életében; abban, hogy azért jött a világra, hogy megmentse, ami elveszett. Ebből az üdvözítő akaratból senki sincs kizárva. Ezért az egyház is így értelmezi az üdvösség rábízott művét: „Minden embernek szellemi lelke van, és Isten képmására van teremtve. Ugyanaz mindegyiknek a természete és az eredete, annak következtében pedig, hogy Krisztus megváltotta őket, mindnek ugyanaz a hivatása, és Istennek ugyanaz a szándéka velük. Ezért egyre határozottabban fel kell ismerni, hogy alapjában véve mindnyájan egyenlők" (Lelkipásztori rendelkezés az egyházról a mai világban 29.). Jézus Krisztusnak ez az egyszerű és átfogó üdvözítő akarata és üdvözítő tette az Újszövetségnek azokon a helyein áll előttünk a legvilágosabban, ahol Jézus életének különböző szituációit találjuk leírva. Emberekkel találkozik, egészségesekkel és betegekkel, jókedvűekkel és szomorúakkal, szentekkel és bűnösökkel. Mindig arra szólítja fel az embereket, hogy hagyják el a helytelen utat és keressék az egységet az isteni rendben. Egyértelmű és megértő felhívása így szól a hívőkhöz: Boldogok vagytok, amikor... A bűnösöknek és a tévelygőknek pedig egyértelműen ezt kiáltja oda: Jaj nektek! Térjetek vissza! Jézus élete egyszerűségében és egyértelmű mondanivalójában a legerősebb provokáció, amely arra indítja az embert, hogy életét egyszerűen a hitének megfelelően alakítsa. 4. Jézus szeretete és erőszakmentessége. Jézus az emberi önmegvalósítás és életalakítás két döntő tengelyeként az Isten és az embertárs szeretetét követeli meg. Ez a keresztény élet egyszerű, mindenkinek érthető és könnyen megjegyezhető formulája. Erről az életről pedig, ha így élik, azt ígéri, hogy vidám és boldog élet lesz. A szeretet parancsa annyira egyszerű, hogy az emberek szemében túlságosan is hétköznapinak tűnik, bár az a követelmény tölti el, hogy az ember szorítsa háttérbe önmagát. Szeresd felabarátodat, mint önmagadat. Ez a parancs, ha a konkrét emberi életbe ültetjük át, az embertárs felé való teljes odafordulást követel: hogy szeretettel és erőszak nélkül találkozzunk velük, hogy mindig kéznél legyünk nekik és életük kísérőjeként álljunk mellettük. 10
