Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Béla: A Szentírás apostolai - A lelkipásztori munka új útjai és távlatai a zsinat után
tározatok közzététele, sem néhány lelkes pásztorlevél, prédikáció. Évek és évtizedek múlnak el, míg ezek a határozatok és irányelvek mint kovász, lassanként átformálják az egyház egészének életét. — Az átalakulás azokon a területeken volt a leghatékonyabb és legkézzelfoghatóbb, ahol mind az egyház egésze, mind az egyes püspöki konferenciák ill. egyházmegyék intézményes és szervezett keretet hoztak létre a továbblépés érdekében. 1966-ban Bea bíboros, aki hosszú biblikus tanári tevékenysége után akkor már a Keresztény Egység Titkárságának elnöke volt, az Egységtitkárság keretében létrehozott egy külön osztályt a Dei Verbum ajánlásainak végrehajtására. Ennek első vezetője, Walter Abbott felvette a kapcsolatot a már létező biblikus-lelkipásztori központokkal (pl. Németországban a Katolikus Bibliatársulattal, amely ekkor már 33 éves múltra tekinthetett vissza), kérdőívekkel kikérte a világ összes püspökeinek véleményét, tárgyalt a száznál több ország protestáns bibliatársaságát egybefűző Egyesült Bibliatársasággal. Az előkészítő munka során nyilvánvalóvá vált, hogy a zsinati ajánlások megvalósítása érdekében létre kell hozni egy központi intézményt, amely ezt a munkát szervezi, koordinálja az egész világon. Bea bíboros 1968-ban meghalt, így utódának, Willebrands bíborosnak védnöksége alatt, 1969. április 16-án Rómában született meg ez a központi szervezet Katolikus Biblia Apostolság Világszövetsége néven (1991-től: Katolikus Bibliaszövetség). Az alapítók szándéka szerint a Világszövetség célja „segítséget nyújtani a püspököknek, hogy megfelelhessenek annak a felelősségnek, amelyet a Biblia ismeretének és használatának terén hordoznak", főként pedig „hogy megvalósuljanak azok a rendkívül fontos célkitűzések, amelyeket a II. Vatikáni zsinatnak az Isteni kinyilatkoztatásról szóló határozata megfogalmazott". A Világszövetség első védnöke, majd 1972-től első elnöke König bíboros volt. A szövetség első központi irodája Rómában jött létre, 1972-től pedig Stuttgartban működik. Az ügyeket a Szövetség főtitkára intézi. A Világszövetség tagjai az egyes országok püspöki karai, azok, amelyek vállalják, hogy szorgalmazzák a biblikus lelkipásztorkodást: a biblia-apostolság azon céljainak megvalósítását, amelyeket a zsinati határozat jelölt meg; ennek érdekében létrehoznak és működtetnek egy olyan országos intézményt, amely a biblikus-lelkipásztori munkát szervezett keretek között végzi és segíti; és a központi iroda fenntartására tagdíjat fizetnek (évi 1500 márka). A Világszervezet ugyanakkor szorgalmazza és támogatja a biblia-apostolság országos intézményeinek létrehozását, és minden lehetséges módon (tapasztalatok cseréje, anyagi támogatás, továbbképzések, fordítói szemináriumok, stb.) elősegíti az egyes országokban folyó biblikus-lelkipásztori munkát. A Világszövetség tagszervezetei földrészenként alegységeket, ezeken belül regionális egységeket alkotnak. A Magyar Bibliatársulat a Közép-európai Régió része, melybe rajtunk kívül Dél-Tirol, Svájc, Németország, Hollandia, Belgium, Csehország és Horvátország bibliatársulata ill. bibliaközpontja tartozik. A tehetősebb országok intézményei — a központi titkárság irányítása mellett — szükség esetén közvetlenül is hathatós segítséget nyújtanak egymásnak. Így például a mi Szent Jeromos Biblia társulatunk a kibontakozás éveiben a Német Bibliamű (Katholisches Bibelwerk) és az ausztriai Bibliai Egyesület (Biblia Vérein) anyagi támogatására számíthat. Az utolsó világkongresszus 1991-ben volt Kolumbia fővárosában, Bogotában. Ezúttal a nyolcvan tagszervezet sorában már Magyarországot is teljes jogú tagként személyemben képviselhettem mint a Szent Jeromos Bibliatársulat ügyvezető elnöke. A bogotai kongresszus alaptémája a Szentatya által meghirdetett újraevangelizálás gondolata volt, amely rendkívül időszerű, és elképzelhetetlen a Szentírás értékeinek kiaknázása, előtérbe helyezése nélkül. A több mint egy évszázada hatékony és igen sikeresen működő protestáns bibliatársaságok tevékenységének kulcsszavai: bibliafordítás, bibliakiadás, bibliaterjesztés. A Katolikus Bibliaszövetség esetében a kezdetektől fogva világos volt, hogy a katolikus biblia-apostolság nem korlátozódhat erre a hármas feladatra. A katolikus egyház ugyanis mindenkor alapvető fontosságúnak tartotta a bibliai szövegek megfelelő értelmezését is. Ahogyan az apostolok sem csupán idézték az Ószövetséget, nem csak ismételgették Jézus szavait, hanem ki is 103
