Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Béla: A Szentírás apostolai - A lelkipásztori munka új útjai és távlatai a zsinat után
fejtették azok értelmét, úgy igyekszik a katolikus egyház is mindenkor kellő magyarázat és eligazítás kíséretében nyújtani a híveknek az Ige táplálékát. Éppen ezért a Katolikus Bibliaszövetség — és tagszervezetei az egyes országokban — a bibliakiadás és terjesztés mellett kezdettől fogva alapvető feladatának tekintik megbízható kommentárok, segédeszközök kiadását és terjesztését is (DV 25), szakemberek, papok, hitoktatók esetében a megfelelő biblikus képzés előmozdítását (DV 23); a Biblia rendszeres olvasásának, tanulmányozásának előmozdítását, népszerűsítését (DV 25) — de mindenkor kellő eligazítás biztosítása mellett. Mivel mindez távolról sem olyan egyszerű, mint a hagyományosan protestáns út (a Biblia fordítása-kiadása-terjesztése), tulajdonképpen régi katolikus álláspontnak tekinthető, hogy a hívek ne olvassák a Bibliát, mert mindenféle ferdeségeket fognak abból kiolvasni. A veszély valós (1. a szektákat, vö. a szentírásolvasó hívek sok-sok kérdését), így ez az álláspont igen kényelmes és biztonságos: ne tégy semmit, nem vétkezel! Csak éppen az nem valósul meg, amit a Zsinat ajánl: „a hívek előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz" (DV 22). Ha azt akarjuk, amit a zsinati atyák, hogy „az emberek szívét egyre jobban eltöltse a kinyilatkoztatásnak az egyházra bízott kincse" (DV 26), akkor minden erőnkkel azon kell fáradnunk, hogy — megfelelő irányítás mellett — a katolikus egyházban is állandó, mindennapi gyakorlat legyen a Szentírás olvasása, tanulmányozása, az egyes szentírási gondolatok és részletek átelmélkedése, — és életre váltása. Ez a célja és értelme a Katolikus Biblia szövetség létének és minden egyes tagszervezet működésének. A SZENT JEROMOS BIBLIATÁRSULAT. Mint sok más zsinati határozatnak, úgy a Dei Verbumnak az ajánlásai sem voltak korábban kívánatosak Magyarországon. A Püspöki Kar 1964-ben kiadott ugyan egy körlevelet, és elrendelte, hogy évente meg kell ünnepelni a Szentírásvasámapot, — de a dolog gyakorlatilag ennyiben maradt. Valójában nem lehetett semmi többet tenni. Hisz maga a Biblia sem volt hozzáférhető. (Rendkívüli segítséget jelentett ebben az időben a Nyugatról okkal-móddal, egyesével-kettesével bejuttatott sokezer Békés-Dalos Újszövetség.) Csak 1971-ben alakulhatott meg egy szentírásfondító bizottság, hogy a teljes Biblia új fordítását elkészítse. Jól képzett, bibliai nyelveket ismerő szakember azonban alig volt köztük. így franciából (Jeruzsálemi Biblia) fordítottak, vagy éppen a francia fordítás német fordítását vették alapul. 1973-ban készült el és jelent meg az új fordítás. Harminc év után végre kapni lehetett teljes Bibliát magyarul. Ez az addigi helyzethez képest igen jelentős eredmény volt, még akkor is, ha az ilyen közvetett fordítások készítése réges-rég kiment már a divatból. (A magyar katolikus egyháznak a mai napig nincs héber és görög eredetiből készült, teljes szentírásfordítása!) Biblia volt már, de szervezett biblikus-lelkipásztori munkára még sokáig nem nyílt lehetőség, jóllehet a Katolikus Bibliaszövetség gyakorlatilag az első évektől kezdve kapcsolatot épített ki hazánkkal is. A kapcsolat első húsz évében a hazai viszonyok miatt lehetetlen volt Bibliatársulat létrehozása. Csak a rendszerváltás után, az összes biblikus tanár együttes kérvénye alapján volt lehetséges az (egyházi) engedély elnyerése, hogy hazánkban is elkezdődjék a biblikus lelkipásztori munka intézményes kibontakozása. Az általános gyakorlat az, hogy az egyes országokban a Püspöki Konferencia hozza létre, tartja fenn és működteti a biblikus lelkipásztorkodás országos intézményét — a Püspöki Kar egyéb közérdekű intézményeihez hasonlóan (Lelkipásztori Intézet, Hitoktatási Bizottság, Liturgikus Tanács stb.). Hazánkban nem ez történt. Papok és hívek egy lelkes kis csoportja tette magáévá a gondolatot, és alulról szerveződő — később egyhá- zilag és polgárjogilag is elismert — egyházi egyesület formájában született meg a biblia- apostolság hazai intézménye, a Szent Jeromos Bibliatársulat. A Társulat ünnepélyes megnyitó ülése éppen három esztendeje, 1990. február 13-án volt, hét magyar püspök, valamint a Világszervezet főtitkára jelenlétében. Az egyesület alapszabályát egyházilag 1990. március 23-án hagyták jóvá, a polgárjogi bejegyzés 1990. június 28-án történt. Mill 04