Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Niewiadomski, Józef - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Egy dogmatikus elgondolkodik Istenről és a világról
tikusan megáldott kritikus fűrészeli folyton a tisztogatott és modernizált korlátokat. Olyan lendülettel kritizálják a dogmákat, az istenképeket és az erkölcsi tanokat, hogy ez a kritika válik életük tartalmává és hitük mibenlétévé. Bármennyire paradoxul hangzik is, úgy hasonlítanak a fundamentalistákhoz, mintha a tükörképük lennének. Azonban sem az intenzív korlátápolás, sem a korlátbontás nem tud felelni erre a kérdésre: Mi van az úttal? Hogy áll az autópálya? Nem verte-e föl már régen a gaz? Bizony fű nőtt már rajta, néhány méter magas. S nem azért, mert elfelejtettek beállítani néhány munkást, hogy kaszálják le a füvet. Másutt rejlik az ok: szinte senki sem jár ezen az úton. A legtöbb ember más utakon jár. S ezen nem segít a kozmetika. Nem segít, ha küldenek egypár jó kaszást azzal a feladattal, hogy kaszálják le a füvet és csináljanak rendet. Az autópálya továbbra is majdnem üres marad, kettős értelemben. Tegyék föl maguknak a kérdést: Milyen fokig képes szabályozni egy klasszikus dogmatikai megfogalmazás a mai nem egyházi életet? Gondoljanak a géntechnikai kutatásokra, a géntechnikai iparra, amely nélkül sok minden nem volna meg az életünkben, ami ma már magától értetődő. Gondoljanak a dogmatikai antropológiára, az ember leikéről és testéről szóló tanításra. Egész világok választják el őket egymástól. S aztán tegyék föl ugyanezt a kérdést egyházi körökben. Az eredmény mind a két esetben ugyanaz: a szalagkorlát jelölte út szinte üres. Autóoszlopok pedig közlekednek a földutakon, ösvényeken és kövesutakon, ahol nincsenek dogmatikai korlátok és táblák. A „metodológiai tréfa" eredménye tehát: ha Istenről beszélünk, nem az áthagyományozott dogma, nem az áthagyományozott képek és nem a deklarációk a logikus kiindulópont. Ha ezekbe helyezzük kiindulópontunkat, mindig ugyanaz lesz az eredmény: az egyik oldalon dogmatikus út autó nélkül, a másik oldalon teológiai útjelzők nélküli utak, autó autó hátán. Összefüggésünkben nagy jelentőségű a II. Vatikáni zsinat döntése, hogy ti. nem kíván korlátokat termelni, hanem kérdéseket tesz föl, amelyek az út állapotára vonatkoznak. Ez a döntés fölveti egy új „dogmatikai kultúra" szükségességének a kérdését. Olyan kultúrának kell lennie ennek, amelyik mind a kettőt szemmel tartja: az utat is, meg a korlátot is. Ennek a kultúrának az előfeltételét maga a zsinat fogalmazta meg a „Gaudium et spes" konstitúcióban: A mai emberekkel való azonosulás (és nem a nem egyházias világból az egyházias világba való áthozásuk) magának az egyháznak az önmegvalósulása. Ennek az értékelésnek az alapját már az egyház új emberszemléletében kell keresnünk: az emberek elsődlegesen nem bűnösök, akiket, törik-szakad, téríteni és misszionálni kell, hanem Isten teretményei, akiket egy „profundior et universalior appetitio" (mélyebb és általános vágy) ragad magával; s ezt meg kell látni és méltányolni (GS 9). Sőt a mai emberekkel való azonosulás eredménye be van ágyazva Jézus Krisztus és az ember viszonyába. Jézus megtestesülésében kapcsolatba lépett minden emberrel (GS 22). A Zsinat ezzel a krisztológiai vallomással meghozta azt az alapvető döntést, hogy tovább kell írni a megtestesülés bibliai tradícióban gyökerező logikáját. Ez pedig fenntartás nélkül igent mond az életre, annak minden ellentmondásosságával együtt, s igyekszik Istent magán ezen az életen belül tematizálni. II. Alapelvek Annak megvallása, hogy a kereszténységnek a megtestesülés adja meg a jellegét, következményekkel jár. Először átfogó életmódnak kell tekintenünk (amely a mindennapos körülmények között is mindig számol Isten jelenlétével), s nem életszemléletnek (vagyis nem tételek, hitvallások, dogmák és normák, azaz „szalagkorlátok" kompendiumának, amelyek mind egy megvalósítandó programot jelentenek), vagy valamilyen szűkén értelmezett egyháziasságnak (fegyelemnek). Másodszor újra át kell gondolnunk az Isten-problematika témakörében ma oly kedvelt és annyira elterjedt tetszőlegességet. A hagyományosan keresztény (egyházi) elemek szelektív elsajátítása (a barkács-vallásosság) ugyanis egyáltalán nem csupán nega94
