Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Niewiadomski, Józef - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Egy dogmatikus elgondolkodik Istenről és a világról
KORKÉP Józef Niewiadomski EGY DOGMATIKUS ELGONDOLKODIK ISTENRŐL ÉS A VILÁGRÓL I. „Metodológiai tréfa" Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy tulajdonképpen mit jelentenek nekem a normatív megnyilatkozások, mindig egy hasonlattal válaszolok. A dogmákat, de az istenképeket és az erkölcsi eligazításokat is össze lehet hasonlítani az autópálya korlátjával, az autópályát magát pedig az egyházi és a lelki élettel. A korlát határokat tűz ki. Azt mutatja, hogy jobbra szakadék van, balra meg ingovány, s hogy tulajdonképpen csak középen lehet menni, a „szalagkorláton" soha. Ha valaki mégis összetéveszti a korlátot az autópályával, katasztrófa lesz a vége. Ez érvényes abban a kérdésben is, hogy mi a viszonya egymáshoz a lelki és egyházi életnek, valamint a normatív rendelkezéseknek: a kettő összetévesztése a hitre nézve halálos következményekkel jár. S az összetévesztés veszélye egyáltalán nem csupán elméleti lehetőség. Először is naponta űzik ezt az összetévesztést a számtalan kis fundamentalista összejövetelen: Azt hiszik, hogy ha tételekhez ragaszkodnak, fölmondják és megvallják őket, ezzel elevenen tartják a hitet. E>e másutt is űzik ezt az összetévesztést, ott is, ahol a legkevésbé sem várnánk: a teológiai fakultásokon és a püspöki rezidendákban. Mi ennek az oka? Ami ott történik, az sokszor a szalagkorlát intenzív ápolásához hasonlít. Az egyház dogmatikai igehirdetésének kétségtelenül normatív jellegéből kiindulva páratlan gondossággal veszik körül a régi korlátot. Kiszidolozzák, megvizsgálják az állapotát: Hol és mikor készült? Milyen anyagokat használtak föl hozzá? Miért öntötték pont ebbe a formába, miért nem másikba? Miért így szerelték föl, miért nem másképp? Milyen horpadások vannak rajta? Milyen összeütközéseket segített elkerülni? — Mindezek a kérdések fókuszba gyűjtik a történelmi kutatások különböző tárgyait. Először pozitíve állapítjuk meg: az utóbbi évtizedekben éppen a dogmatikai tan kontextusában igen sok történt. De nem szabad megfeledkeznünk a mellékhatásokról sem. Alig van olyan püspöki szinó- dus, amely ne lett volna átfogó történelmi kutatások tárgyává, s alig van olyan dogmatikai „nímand", aki ne produkált volna több disszertációt is. Mindennek nyilván a múltra irányuló elméleti érdeklődés az alapja, de vannak gyakorlati okai is: az akadémikus üzem mindig új és új promódós és habilitádós témákat szeretne adni. A múlttal való ilyen intenzív foglalkozás viszont könnyen oda vezethet, hogy megfeledkezünk a jelenről. A régi korlátokat, azonban nemcsak tisztogatják, hanem mindig újra föl is szerelik őket. Legtöbbször természetesen az egyházi tanítóhivatal viselői tevékenykednek ezen a területen. A szerelés néhol csupán nosztalgiából történik, s elavult módon. S néha van, amit ferdén szerelnek föl. A püspökök rendszeresen írják körleveleiket, hogy emlékezetbe idézzék az „ősi tant". Vannak, akik megelégszenek töredékes rekonstrukcióval: válogatnak a szinte kimeríthetetlen fundusban. Ismét mások a teljességet tűzik ki célul; mottójuk: „a meg nem nyirbált tan". El akarnak helyezni minden lehető korlátot, akármelyik századból valók is, mégha az égig kellene ehhez az autópályát betonozni. De nemcsak fölszerelik a szalagkorlátokat, modernizálják is őket. Attraktív megjelenítésre törekszenek: foszforeszkáló festék, a legmodernebb macskaszem. Ezzel a vonzó tálalással jobban érvényesülnek a régi tételek. Az egyik oldalon itt van tehát ez az intenzív korlát ápolás, s vele szemben, a másik oldalon viszont a korlátok intenzív leszerelése. Sok, tudománya által igazolt és karizma93
