Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit: Dr. Jelenits István piarista tartományfőnökkel. "... Az én igéim el nem múlnak..."
hiszen sokkal egyértelműbb történelmi tények is szerepelnek benne, de a történelmi tények sem abban a megközelítésben, ahogy ma szoktuk közelíteni a történelmet. Összefoglalva a kérdést: a Biblia könyvei igazságról szólnak és a maguk módján fogalmazzák meg. Ebben a költészetnek is megvan a maga szerepe. A Biblia olyan költészet, mely nem pusztán gyönyörködtetésünkre van szánva, hanem éppen azt látja feladatának, hogy az emberi szívet elkalauzolja az igazsághoz. Mivel eddig főleg mint irodalomtanár szólott a Bibliáról, most megkérdezem, vallja-e a Szent- írás isteni eredetét? — Hát persze, hogy vallom. Az a biblikus szemlélet, amely manapság különböző egyházakban egyaránt eléggé otthonossá válik, szintén azt mondja: nem lehet a Bibliában szétválasztani, hogy idáig emberi, ettől kezdve isteni; hanem az emberi válik itt az isteni üzenet hordozójává. Természetesen megtanítjuk és elmondjuk a gyereknek, hogy mi ezt a könyvet nem pusztán emberi műként olvassuk, hanem hiszünk abban, hogy itt az embernek és az Istennek a találkozásáról tudunk meg valamit, és ennek a találkozásnak a részesei leszünk. Ha kívülálló érdeklődőnek egy Bibliát adok, elmondom, hogy én ezt a könyvet azért találom különösen becsesnek, mert Isten üzenetét látom benne. De ugyanakkor hiteles emberi könyvnek is tartom. Tehát, ha ő nem látja benne az Isten üzenetét, akkor is érdemes foglalkoznia vele, mert emberi látását teljesebbé teszi és az emberi létnek, gondolkodásmódnak tapasztalatokban sajátos megfogalmazásait találja benne. Nem olyan dolog ez, hogy aki süket, annak nem is zeng. A Biblia a nemhívő számára is felszólító értékű, és éppen emberi hitelességénél fogva lehet az. — Mint irodalommal foglalkozó papi ember, sokszor gondolkodtam azon, hogy egy szerelmi történetnek epikai vagy lírai követése — mint például Szabó Lőrinc szonettgyűjteménye, melyben szerelmének történetét idézi fel — egy olyan embert sem hagy szükségszerűen hidegen, aki nem volt szerelmes. Ha az én életem történetéhez ez nem tartozott hozzá, azért ennek lehetősége hozzátartozik. És valahol azt meg tudom ítélni, hogy hiteles vagy nem hiteles az egész, és igenis követni tudom ezt az embert a maga beszámolójában. Tanár úr számára jelentős igével fejezzük be beszélgetésünket. — Sokszor gondolok Jézusnak erre a meghökkentően nagy gondolatára, hogy „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak". Horatius is megírta az Exegi monumentumot, hogy amíg latinul tudnak a világon, addig emlegetni fogják művét. — Jézus azonban szélbe szórta szavait..., nem írta könyvbe azokat. Hogy nem múlnak el igéi... nemcsak azt jelenti, hogy valahol mindig hozzáférhetők lesznek, hanem azt is, hogy éltető hatalmuk nem csökken, az emberek szívében eleven igeként élnek tovább. A Biblia is ennek az ígéretnek a szolgálatában kapja meg a maga szerepét és egészen kivételes üdvösségtörténeti rendeltetését. Széli Margit Szerkesztőségünk mindenekelőtt azokkal a kéziratokkal foglalkozik, melyeket a közreműködő szerzők felkérésre írnak. Az önként jelentkezőktől kérjük, hogy tervezett írásaikat, illetőleg azok vázlatát a jelzett határidők előtt ÖT HÓNAPPAL szíveskedjenek a szerkesztőségbe eljuttatni. 92
