Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BÉKÉS GELLÉRTTEL ÉS HAFENSCHER KÁROLLYAL - Az ökumené néhány fontos kérdéséről
Közös a tapasztalatunk a Szentlélek megelevenítő (vivificatio), megszentelő (sanctifica- tio), új életet adó, megtérést és megmaradást munkáló tevékenységéről is. Közös a reménységgel teli várakozásunk (exspectatio) a holnapot és az örök életet illetően. Az útonjárók közössége (eommunio viatorum) közös reménységgel tekint a megérkezésre. Közös szerdetünk értékelése és gyakorlása 1 Kor 13 szerint vagy az 1 János levél alapján. A szeretetet a jézusi tanítvány ismertetőjelének tekintjük mi is (Jn 13,35). Ugyanaz a Szentírásunk, amelyben a kinyilatkoztatás (kijelentés) egyik formáját látjuk és nem csupán irodalmi vagy művelődéstörténeti értéket tulajdonítunk a Bibliának. Nem a könyvet imádjuk, hanem e könyvben magát kinyilatkoztató Istent. Közben nem feledjük őseink vallomását Christus dominus scripturae. A viva vox evangelii a Szentírás alapján hangzik s kell, hogy a textustól mindig eljusson a Krisztusig (ApCsel 8,35: Fülöp beszélni kezdett és az írásnak e helyéből kiindulva hirdette neki a Krisztust). Közös az imádság drága lehetősége. Ez egyfelől közös kincs — a thesaurus ecclesiae- hez tartozik, másfelől állandó gyakorlat. „Velünk együtt térdel és imádkozik az egész kereszténység" — írta Luther. A prédikáció születéshelye is az imádság, a teológia alapállása is a térdenállás. Közös néhány speciálisan mai kérdésre adandó válaszunk: szociális kérdésekre, világméretű problémákra gondolok, amiket nem a XVI. század, hanem a XX. század vet fel és az egész egyház kihívásának tekintünk, nem csupán egy-egy felekezet feladatának. — Milyen fordulatot hozott az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (EÖT) megalakulása és a II. Vatikánum az ökumenizmus terén? — B. G.: Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának megalakulása 1948-ban, Amsterdamban, a nem katolikus egyházak ökumenikus kapcsolatainak kialakítása mellett a római katolikus egyház ökumenikus magatartása terén is döntő fordulatot hozott. E fordulat következménye volt, hogy az EÖT és a római egyház kapcsolata is létre jöhetett. A római egyházban a fordulat első jele az Ecclesia Catholica kezdetű szentszéki konsti- túció megjelenése volt. A konstitúciót az akkor hittani ügyekkel foglalkozó római hivatal, a Szent Officium adta ki XE. Piusz pápa jóváhagyásával, másfél évvel az EÖT megalakulása után. (Acta Apostolicae Sedis 42 /1950/ 142-147). Ez a dokumentum a közös imádkozás engedélyezése mellett először hatalmazza fel a püspököket, hogy engedélyezzék teológusaiknak az egyenlő félként (par cum pari) való részvételt az ökumenikus dialógusban. Ezt mindaddig tiltotta a Szentszék, mert attól tartottak, hogy az ökumenikus kapcsolatok gyengítik a katolikusok hitbeli meggyőződését és vallási közömbösségre vezetnek. XII. Piuszt az indította a „Pál-fordulatra", hogy Amszterdamban kijelentették: az EÖT a hagyományos Krisztus-hit alapján óhajtja munkálni az egység ügyét. Mindennek logikus következménye az volt, hogy XXIII. János pápa, a Vatikáni zsinat előestéjén, 1960-ban megalakította a Keresztény Egység szentszéki Titkárságát. Ez a Titkárság dolgozta ki a zsinat által 1964-ben kiadott ökumenikus határozatot (Unitatis redintegra- tio). A határozat nyíltan elismeri, hogy a keresztény egység helyreállítására irányuló mozgalom „a Szentlélek kegyelmének ihletése nyomán" jött létre, és megfogalmazza a mozgalomban való részvétel katolikus elveit. A Szentszék magatartásának ezzel a fordulatával nyilvánvalóan az EÖT-hez fűződő kapcsolata is gyökeresen megváltozott. Katolikus megfigyelőket már a New Delhiben (1961) tartott közgyűlésre is meghívtak, s attól kezdve minden jelentősebb ökumenikus konferencián részt vettek a római egyház képviselői. A rendszeres együttműködés azonban csak akkor kezdődött, amikor az EÖT Uppsalában (1968) tartott negyedik közgyűlésén a pápa által kijelölt kilenc katolikus teológust megválasztották a hittani bizottság (Faith and Order) tagjává. A római katolikus egyház nem lett ugyan az EÖT tagja, mert méretei és szervezete nem illett az Ökumenikus Tanács szervezetébe, de az uppsalai közgyűlés óta, ahol a főtitkár ünnepélyesen felolvasta VI. Pál pápa levelét, a római egy86
