Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BÉKÉS GELLÉRTTEL ÉS HAFENSCHER KÁROLLYAL - Az ökumené néhány fontos kérdéséről
ATEOLÓGIABESZÉLGETÉSE Békés Gellérttel és Hafenscher Károllyal AZ ÖKUMENÉ NÉHÁNY FONTOS KÉRDÉSÉRŐL — Krisztus egyházának lényeges ismertetőjegye az egység. Mégis, miért a szakadás? — Békés Gellért: Közös hitvallásunkkal, a nicea-konstantinápolyi szöveggel, mi, keresztények, valamennyien hitet teszünk arról, hogy az egyház egy, szent, katolikus, apostoli. AII. Vatikáni zsinat az egyház első ismertetőjegyét, az egységet, főleg a harmadik ismertetőjeggyel, a katolicitással kapcsolja össze, és az Egyházról szóló konstitúció- jában (Lumen gentium) Isten népének „katolikus egységéről" beszél. Minden ember, különbség nélkül, arra hivatott, hogy Isten népéhez tartozzék. Ez az egyetemes hivatás az, ami a zsinat tanítása szerint az egyház katolikus egységének alapja (13. fej.). Akik követik ezt a hivatást és hisznek Jézus Krisztusban, a keresztség által nemcsak jószándék szerint, hanem ténylegesen is Isten népéhez tartoznak, s ezért — ha nem is teljes közösségben — mégis valóban tagjai az egyháznak (14., 15. fej.). A keresztények egységéről szóló zsinati dekrétum (Unitatis redintegratio) azonban előszavában megjegyzi, hogy Krisztus ugyan csak egy és egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényt tart arra, hogy elismerjék, mint Krisztus igazi örökségét, jóllehet tanításukban és szervezetükben különböznek egymástól. Nos, pontosan itt jelentkezik az egység és szakadás „ökumenikus paradoxona": a krisztusi evangélium hitében egynek vallják magukat a keresztények, de mint egyházi közösségek különböznek egymástól. Miért ez a paradox kettősség? Miért szakadt különböző egyházakra az una sanda catholica? Az okot nyilván a századok folyamán támadt hitvitákban, sőt vallásháborúkban kell keresni, de ezeknek mélyen emberi okai, pszichológiai és erkölcsi indítékai vannak. Az pszichológiai indítékot abban látom, hogy az emberi gondolkodás korlátolt és hajlamos arra, hogy a valóságot csak tulajdon szemszögéből tekintse, annak igazságát sajátos szemlélete és kulturális talajától függő gondolkodása szerint értelmezze, s ezzel módosítsa, sőt esetleg el is ferdítse azt. Ez nyilván a krisztusi evangéliumra is áll. Az evangélium tartalmi gazdagsága több értelmezésnek nyit utat, de lényegében egyet kellene értenünk és a keresztény gondolkodás pluralizmusának sohasem szabadna szakadásra vezetnie. Hogy ez mégis bekövetkezett, azért bűnös önzésre hajló emberi gyengeségünk a felelős. Ónmagunk és közösségünk önző szeretete szüntelen önigazolásra indít. A magunk vélt igazát védve, nem figyelünk a másik érveire, sőt ellenérvei hallatára megmakacsodunk és türelmetlenségünkben azt keressük, amibe beleköthetünk, ami tehát szétválaszt, s nem azt, ami összeköt. Ennek a többnyire kölcsönös magatartásnak következménye a szakadás. — Hafenscher Károly: A kérdésekre evangélikus teológusként, identitásomat őrizve, de ökumenikus nyitottsággal igyekszem válaszolni. Az Anyaszentegyház egysége számunkra is fontos és a Credóban megvallott valóság. A fájdalmas szakadozottság ellenére is bizonyosak vagyunk abban, hogy Isten népe ugyanazon Urunk uralma alatt él. A felekezetekre bomlás részben a pluriformitás megnyilvánulása az Újszövetség kora óta, az első gyülekezetek és tanítványi körök sokmindenben különböznek egymástól és ez gazdagságot is jelentett, másfelől az emberi bűn következménye. Az egyházban való lét nem szünteti meg hajlamunkat a bűnre, amelynek egyik vetülete az egyet-nem-értés. Komolyan figyelembe kell venni e kérdéskörben az ún. nem-teológiai tényezőket is: a Római Birodalom kettészakadásától kezdve a középkori politikán át a magyar egyházi éle83
