Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Túlvilág mint üdvösség
is, a világot is olyanná tesz, hogy mindent Isten ajándékának fogjak fel. Természetesen ehhez az embernek meg kell szabadulni az önzéstől, a szűkkeblűségtől, az érzékiségtől, az irigységtől és a féltékenységtől. Ilyen értelemben az erkölcsi felelősség, az erények gyakorlása, a rendetlen vágyak megtagadása és a bűnbánat mind arra való, hogy „az Isten Fiának képmását öltsük magunkra" (Róm 8,29). 2. A TÚLVILÁG SZEMÉLYES ÜDVÖSSÉG. Önmagunk igazi titka a személyiség. Mi tesz engem én-né? Erre még senki sem adott kimerítő filozófiai és lélektani választ. Csak a teológia közelíti meg, amikor az ember teremtését visszavezeti Isten személyes Szavára, aki úgy teremt, hogy megszólít. Nem egyszerűen létet ad, hanem megvalósítja az én- te kapcsolatot. Személyes üdvösségről csak ott lehet szó, ahol létemet, egyéni értékeimet, kapcsolataimat semmi sem veszélyezteti. Ám itt a földön is csak az a szeretet boldogít, amely nem nehezedik rám, nem foszt meg tevékenységemtől, hanem jelenlétével felszabadít és ösztönöz. Szent Ágoston szerint ez az az állapot, amelyben „magát a szeretetet is szeretjük". Az igazi szeretet fenntart, megnyugtat, engedi, hogy én én maradjak, mert így vagyok érték a másik számára. A szeretet annak örül, hogy „te vagy", nem pedig annak, hogy javaidban részesültem. Isten minden teremtményét így emeli magához, s az ember úgy válik tökéletessé, ha személyes kapcsolatai is ilyenné válnak. A végleges boldogságot csak az adhatja meg, ha tudom, hogy célba jutottam, vagyok valaki mások számára, értékelnek, elfogadnak, s ezt az állapotot nem veszítem el többé. A gyarló földi ember úgy üdvözül, hogy a kegyelem hozzásegíti képességei kibontakozásához. Nem az elgondolt, hanem a reális képességek valósulnak meg benne. Itt nemcsak a teljesítményre kell gondolni, hanem a bűnbánatra is. Az igazi bűnbánatban benne van a kijózanodás, az alázat, a bizalom, a remény és a szeretet, s ezekből az élet romjain is kialakulhat olyan egyéniség, amely válasznak tudja magát Isten hívó szavára. Ott nincs rivalizálás, mert mindenki tudja, hogy képességeit Isten irgalmából bontakoztatta ki. Ezért egymásban nemcsak Isten ajándékát csodálják meg, hanem a szabad döntés nagyságát is. Ott már senki sem a torzó képét mutatja, hanem azt a teljességet, amely beleillik a nagy isteni elgondolásba. 3. A TÚLVILÁG ÖRÖK ÜDVÖSSÉG. Öröknek gondoljuk azt, aminek nincs vége. Isten esetében még hozzátesszük, hogy neki kezdete sincs. De ezzel az idő fogalmát még nem zártuk ki belőle. Itt nem elvont tartalomról, nem valami felé való haladásról van szó. Ez már az élet teljességének egyszerre való birtoklása. Itt a „jelen", a „van" a döntő. Ennek kellett megvalósulni, ide kellett elérkezni, nekem kellett ezzé válnom. Az életnek olyan dinamizmusa ez, ahol minden együtt van, ahol már nincs további kibontakozás, de a szellem az igazság és a szeretet vonalán mégis a végtelen távlatok előtt áll. A mindennapi keresztény felfogás az örök életet azonosítja a boldogító látással, s azért felteszi a kérdést, hogy mit fogunk ott csinálni? Mi lesz ott az élet igazi értéke? A magyarázkodásnál természetesen figyelembe kell venni az apostoli igehirdetés józanságát, amellyel a titkot kezelte: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik" (1 Kor 2,9). Itt a földön az értékekkel együtt az élet terhét is hordozzuk, s néha jólesik a semmibe menekülni. Itt menekülünk az egyhangúságtól és keressük a változatosságot, ezért e végleges beérkezés a megunásnak a veszélyét vetíti elénk. Pedig az üdvösség a szellem teljes felszabadulását hozza magával. A szellem nem merevedhet meg, annak mindig van ötlete, mondanivalója, meglepetése. Ott nincs csalódás és bezárkózás, a szeretetet nem gátolja az önzés, azért találékonysága kimeríthetetlen marad. Főleg semmi nem korlátozza Isten szeretetét, aki a maga számára teremtett bennünket és el tud vezetni odáig, hogy örömét találja bennünk. A teremtett javak úgy állnak előttem, mint Isten végtelen tökéletességének utánzatai, tükröződései, ezért szemléletük kimeríthetetlen. Gazdagságuk pedig arra szolgál, hogy az ember, mint a te4
