Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: Lelki ökumenizmus (A szív megtérése)
hála a Lélek vezette egyházközi párbeszédeknek — ma már nem látunk egyházválasztó (kirchentrennend) nehézséget — sem katolikus, sem protestáns oldalról. Ősi, szentírási alapon valljuk, hogy Krisztus evangéliumának ítélőszéke előtt mindnyájan — katolikusok és protestánsok — bűnösök, peccans-ok vagyunk. 2. E bűnvallomás kezdeményezője egyedül csak Isten, mégpedig Istennek Jézus Krisztusban szóhoz jutó szeretete. Mert a szeretet szabad tett, szuverén döntés, — ha nem az volna, akkor megszűnne szeretetnek lenni. És ezt a szeretetet nem lehet megelőzni, nem lehet erőszakkal kicsikarni, még erkölcsi erények és kiválóság árán sem. Hiszen a legkü- lönb erkölcsiség is mindig a bűntől megsebzett emberé. És ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor nem tagadhatjuk: a tökéletességre való törekvésünkben mindig ott lappang — mégha titokban is — az öntetszelgés vagy legalábbis az önkeresés, az önösség. Ezt a titkot éppen a Biblia szentjei és a kereszténység legnagyobbjai ismerték. Nem véletlenül, még kevésbé farizeusi szemforgatásból vallották magukat bűnösöknek. Ok még tudták, amiről az ember oly könnyen megfeledkezik, és amit Sörén Kierkegaard vet kortársai szemére: „A kereszténység legnagyobb eretneksége az volt, hogy azt hitte, a bűn ellentéte az erény. Nem, a bűn ellentéte a kegyelem." Az ember bűnössége tehát nem az erény, hanem Isten kegyelme, szeretete előtt tisztázódik. Ezért mondja Izajás Isten szentsége láttán: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú, összetört, elveszett, megsemmisült ember vagyok (vö. íz 6,5). S ezért mondja Péter Jézusnak a hosszú, hiábavaló éjszaka után a csodálatos halfogáskor: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok (Lk 5,8). És éppen Isten szentségére gondolva írja John Henry Newman egyik igehirdetésében a következő sorokat: „Ez tehát az oka, amiért minden emberfia, bármilyen legyen is az életszentsége: legyen bár hazatérő tékozló fiú vagy nagy életszentségű, együtt mondja a vámossal: „Ó, Isten, légy irgalmas nekem!" Ez az oka annak, amiért minden teremtmény, magas és alacsonyrendű, a Teremtő előtt mind egyforma mélységben van...: ...nem mintha az egyik ezzel, a másik meg azzal nem rendelkeznék, hanem mert kivétel nélkül egyiknek sincs egyebe, mint ami Tőle származik és mintegy semmik O előtte, ki minden mindenben" (Newman breviárium, Szt. István Társulat, 1977. 351. old.). 3. Jézus Krisztus szeretete viszonzásra készteti az embert és az egyházat egyaránt. S a helyes válasz, amely egyben a megbocsátás és az üdvösség alapföltétele: a hitből fakadó megtérés. Az egyházatyák értelmezésében az ünneplő köntös, amelyet a meghívott vendégnek a királyi menyegzőre magára kell vennie, a szív megtérése (vö. Mt 22,11-13). Jézus igehirdetései nemcsak Isten megbocsátó készségét szemléltetik (vö. Lk 15. fejezete), hanem az embernek e megbocsátást elfogadó hiteles magatartását is. És ez a magatartás nem a farizeus gőgje, hanem a vámos alázata (vö. Lk 18,10-14). Nem az önelégültség, hanem az, amit Jézus így ad a parancsokat teljesítő szolgák szájába: „Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük" (Lk 17,10). Érdemes arra is felfigyelni, amíg a próféták ideiglenes büntetésekkel fenyegették azokat, akik nem térnek meg (vö. íz 5,25kk; 8,lkk; 9,8kk stb.), addig Keresztelő János, Jézus előfutára a végítéletet ábrázolja, mely az ajtó előtt áll, és egybeesik Isten országának beköszöntésével. Kijelenti: rövid az idő, csupán fejszevillanásnyi, még annyi, hogy egy utolsó remegés végigfuthat a fán, az ágaktól a gyökerekig, és aztán itt a vég; elérkezik, aki ítéletével beteljesíti az időt (Mt 3,10; Lk 3,9). Jézus ezzel szemben nem átkot szór, hanem reményt kelt: be lehet lépni az elérkezett Isten országába (Mk 1,15). De a belépés feltétele a megtérés. Jézus felhívása mindenkinek szól, bűnösöknek és igazaknak, de főleg a bűnösöknek. „Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot" (Lk 5,32). 4. Az egyház ugyan Pünkösd napjától az idők végezetéig bűnös emberek gyülekezete, ecclesia semper peccans, de mivel Jézus Krisztus kiérdemelhetetlen szeretetének következtében ismételten megtapasztalhatja a bűnök bocsánatát, ezért lényege szerint ecclesia 79
